Vízió(k)

Szerző: LoncsiDátum: 2008. március 29. 19:33

Műfaj: VersCimkék: vízió, hangya, pest, újjászületés, látomás

Szombat délután, szorul a hurok,
S én mégis könnyedén boltba indulok.
Víziók tömege vesz körül az utcán,
megnyúzott vizslák bőrfoszlánya sután
lóg barna táskaként, s csak nézek bután,
miközben hangyák hordják testemen a ruhám.
Az egyik lábam a Ludovika füvén,
Másik az életen rohan át fürgén.
Mi csak zebrának álcázza magát,
Gondolja, így könnyebb átlépni a határt.
De havonta újrafestik, mert ő is kopik.
S ha elfelejtik a bitumenbe folyik.
Nem érti hogy került oda végül,
hisz nélküle minden szabály elévül.
-"Élet nélkül is lenne élet?"-megrémül.
S minden fehéret magába olvaszt végül.
A plakátok segítik, lemásznak a falról.
Betűk szaladnak köröttem, s arról
adnak hírt, hogy fellázadt a világ.
Könnyen kijátsza mostmár a lét a halált.
Közben seprem magamról a hangyák maró hadát.
S megnézem újra, ahogy a vizsla önönmagát
hogyan rágja egy teljesen új világba át.
Az újjászületéstől keservesen vonyít...
Életnek értelmet az Isten miért pont így
adott, s én csak mosolygok rá némán,
S biztos vagyok benne, hogy nyilván
csak én képzelem vérző bőröndnek őt.
Köröttem a fal, csak azt leheli:"Mentőt!",
S valaki rámhúz egy halotti kendőt...