zAvArOdVa-kAvArOdVa
Dátum: 2008. november 01. 19:52Műfaj: ÉrdekességCimkék: fény |  |
Bekukkantva az egypercesek rejtelmes és izgalmas világába elmélázva gondolkodván úgy döntöttem ami megihletett hát papírra vetem.Magamnak?Nektek?Nem is tudom...Cimkeválasztás..hmm megragadott a \'fény\'rovat.Olyan kétértelmű, olyan varázslatos és ez illik leginkább a mostani cikkem \'lelkéhez.
Bekukkantva az egypercesek rejtelmes és izgalmas világába elmélázva gondolkodván úgy döntöttem ami megihletett hát papírra vetem.Magamnak?Nektek?Nem is tudom...Cimkeválasztás..hmm megragadott a 'fény'rovat.Olyan kétértelmű, olyan varázslatos és ez illik leginkább a mostani cikkem 'lelkéhez.Fontos megemlíteni nem valami felüdítő nap ez a mai.Senkinek sem.Nekem két évvel ezelőtt alakult úgy hjogy eme napon valahogy nehezebb a szívem és a lelkem egyaránt.Elvesztettem azt az Embert akiért az életem odaadtam volna vagy bármit bármimet.Életem szerelme volt Ő.De már két éve más utakon jár.Azóta a szívem kőfal hevesebb kitörésekkel gyenge fellángolásokkal gyors szerelmekkel...nem találtam a helyem.Nem bántam,éltem nem szeretek sajnálkozni.Aztán hogy miért is a fény szó ragadott meg.A fény lehet hűvös távoli számomra a fény az utolsó-féle amit utoljára látsz ami magával ragad és nem jössz vissza többé.A hideg elragadó utolsó sugár.(Ha már november elseje.)Azonban a fény maga oly csodálatos oly szép oly aranyló oly meleg.Olyan ami szívedet lelkedet testedet simogatja akár a park zöld füvén akár szürke hétköznapok utazása során ahogy beszűrődik a busz ablakán.A fény ami boldogít.
Pár hónapja úgy alakult hogy megismertem egy olyan barátomat akit már régóta ismertem-gondoltam én ,azonban az élet új vizekre evezett minket és megimsertem úgy hogy a szívem polcán felejtettem:)Ragaszkodom hozzá újra érzelem fonalak szövik hát rideg szívem és félek és rettegek és furcsa de vonz és akarom.És itt jön újra a fény...A rovarak bogarak is egyre egyre közelebb merészkednem a meleg és vakítóan ragyogó fényhez mig a végén megégetik magukat.Milyen furcsa...A fény ami minden lénynek mozgató ereje és boldogságának akár forrása ám lehet vesztének tüze.
Visszakanyarodva a fények játékához és az életem párhuzamaihoz.Szóval a mostani Kedves a fény másik oldalát mutatta meg igaz még halovány a fény és csak tapogatózom de olyan jó érzés gondolni valakire aki gondol Te rád is tartozni érezni élvezni komolyan venni dolgokat.Miközben itt ez a nap ahol búcsúzom újra meg újra attól akit nagyon nehezen engedtem el.Mégis a fények játékában most a szívem sokkal nyugodtabb.Nem szorít annyira nem fáj annyira nem fulldoklok nem hullik a könnyem.A meleg sugárzó fény kompenzálja a hideg múló fény árnyait.Két éve nem éreztem ilyet.
Gondolataim zavartak nem tudom mi lelte lényemet.Túlléptem elengedtem megnyugodtam vagy csak vigyáz most rám valaki?Ő küldte nekem?Ő is így akarja?Én így akarom.Az élet furcsa és ez olyan ijesztő.De olyan boldog is.
Szívem kitártam ma az őszi fények csillogásába és könnyen átvészelve kicsit komoran ám de szabadabban éltem meg a mindenszenteket.Köszönöm ezt az őszi fénysugaraknak mely a sugárzó mosolygós arcát mutatta és emelte fel lelkem és azt hiszem köszönetet kell mondanom a Kedvesnek aki talán nem is tudja lelke fényével hogy simogatja az én beteg szívem.
És természetesen köszönöm elvesztett Társamnak hogy valaha oly mélyen megmutatta milyen is mikor a szívedben csak a meleg sugárzó boldog fény futkározik mert így képes vagyok még évek után is észrevenni hogy ez a fajta Fény a szeretet fénye még újra rámtalálhat még újra szívembe férkőzhet.
***kiralylany***
2008.11.01.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. kiralylany (#5424) | 2008. november 07. 13:16 |
köszönöm szépen Janó:)ez az első de nem az utolsó igyekszem tartalmas és valami érzést kiváltó "darabokat"írogatni! szép napot:) KL | |
Válasz Janó hozzászólására (#5336). |
|
