Vonzások és taszítások

Nagyon barátságos és jóravaló ember volt, valahogy mégis, aki csak tehette nagy ívben elkerülte. A lakótársai észre sem vették, a nővérek futva mentek el mellette, pedig Ő mindent megtett, hogy valahogy észrevetesse magát. Nem volt vele semmi baj.

Írta: Mazsoka

Születésnap

Korán reggel az ajtóban fogadott. Köszönni is elfelejtett, az izgalom pírja égett az arcán, Egyik lábáról a másikra állt, valami megfoghatatlan színű reklámszatyrot szorongatott a kezében.

Írta: Mazsoka

És Isten?

Tegnap azt mondta valaki, hogy Isten magányos. Sohasem gondoltam bele ebbe a dologba igazán, valahogy nekem természetesnek tűnt, hogy Isten itt van, köztünk, bennünk, körülöttünk, de hogy magányos lenne, az meg sem fordult a fejemben.

Írta: Mazsoka

Tanuld meg

- Tanuld meg, a van - tól sohasem kell félni! Félni csak a nincs - től kell! – mondta nagyanyám, miközben minden ellenkezésem ellenére egyre csak pakolt a kosaramba mindent, ami a keze ügyébe került.

Írta: Mazsoka

Elveszett egy tegnap

Fázósan gömbölyödtem össze a takaró alatt. – Ne még! – ordította minden porcikám. Annyira jó itt nekem, nem akarom, hogy reggel legyen! A telefon ébresztője hajthatatlan, belevisít a fekete hajnalba, belefészkeli magát a zsigereim közé, zongorajátékot játszik az idegsejtjeimen.

Írta: Mazsoka

A család

Az év utolsó hajnala. Apró koppanásokkal fut utánam a szél, az út közepén utolér, bólint egy köszönés félét, majd magamra hagy. Valahol egy kutya ugat, pár pillanat múlva felel rá egy másik.

Írta: Mazsoka

A Tölgy és a Ciprus

„És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert templom oszlopai távol állnak egymástól, És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.” /Kahlil Gibran/

Írta: Mazsoka

Az óra

Amióta az Öreg meghalt, a fiánál lakott. Jó régen volt az már, hogy összeszedte a cókmókját, eladta a tanyát és isejött, hogy legalább egy szót válthasson valakivel. Na, meg takarékosségból persze!

Írta: Mazsoka

A kifli

Méla egykedvűséggel ült a buszmegálló hideg fémpadján. Kissé előredőlt, a lábai valami hallhatatlan zene ritmusát követték a levegőben. Egy kiflivéget majszolt. Aprócska lány volt, úgy 7-8 éves.

Írta: Mazsoka

Süni és az Isten

Jó viszonyban voltak ők ketten. Süni és az Isten. Amolyan elfogadó, megbocsájtó apa-gyermek kapcsolatban. Isten elnézte Süni csetléseit – botlásait, hogy nem jár misére, hogy nem megy el gyónni, hogy néha megkérdőjelezi az Atya döntéseinek helyességét.

Írta: Mazsoka


Isten éltessen Mamika!

Ez a nap sem volt más, mint a többi. A reggel észrevétlenül osont be a szobába. Egy ideig megbújt a kicsiny terasz kockakövei között, rózsaszínűre festette a fehér karosszéket, aztán bekopogott a redőny résein, végigvonult a szobán, bebújt a meleg dunna alá, megcsiklandozta a szempillákat.

Írta: Mazsoka

Angyal

Kora reggel előttem mentél a hóban. A szűz hó világított csak, az a végtelen pihe-puha fehérség. Csak a hó, ami az éjszaka leple alatt, észrevétlenül és hangtalanul lopakodott ide a semmiből.

Írta: Mazsoka

Amint beléptem...

Amint beléptem... ...rögtön kiszúrtuk egymást. Egy hosszú, kíváncsi pillantáscsere. Tetszett a kisportolt izmaival, a tüsi hajával, fejtetőre tolt napszemüvegével, tetszett, ahogy izmos karjára feszült az ing.

Írta: Mazsoka

Nyusziskakaó

- Nyusziskakaó! Jaj, ne! Még ne! Mi lenne, ha nem mozdulnék? Ha csak feküdnék békésen a takaró alatt, szép nyugodtan venném a levegőt, mintha nem is hallottam volna az ébresztőt. Minden reggel ezzel ébreszt. Könyörgöm, ma vasárnap van! Aludni szeretnék! Csak egy kicsit még! Légyszi! Ígérem jó les

Írta: Mazsoka

Vallomás

- Még mindig szép vagy, nekem nagyon szép! - mondta a férfi kedvesen. A nő, mint egy szelet csokoládé a nyári, kánikulai napsütésben olvadt és ragyogott. Régen mondta már ezt a nőnek, sokáig várt vele. Nem is emlékszik már, talán 20 éve?

Írta: Mazsoka

Lót asszonya

„ És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn.” Azt hiszem, a gyötrelmek elől az emberek jobbára a jövőbe menekülnek. Talán elképzelnek egy vonalat az idő végtelen síkján, tekintetüket rászegezik és várják a csodát.

Írta: Mazsoka

Pokoljárás

Írta: Mazsoka

Az öregekről

Egészen különleges a viszonyom az öregekhez. Nem azt mondom, hogy nem idegesít időnként egy-egy túlkapásuk, de alapjában véve tisztelem az évek alatt rájuk rakódott, felhalmozott bölcsességüket.

Írta: Mazsoka

Kedvem volna

Írta: Mazsoka

Anyámnak

Írta: Mazsoka