Elveszett egy tegnap

Szerző: MazsokaDátum: 2008. december 30. 18:28

Műfaj: EgyébCimkék: egypercesek

Fázósan gömbölyödtem össze a takaró alatt. – Ne még! – ordította minden porcikám. Annyira jó itt nekem, nem akarom, hogy reggel legyen! A telefon ébresztője hajthatatlan, belevisít a fekete hajnalba, belefészkeli magát a zsigereim közé, zongorajátékot játszik az idegsejtjeimen.

Már langyos a radiátor, kidugom a lábam és hozzászorítom a melegedő vashoz. Mennyei érzés! Valahonnan furcsa zajok szűrődnek fel hozzám az ablakon át. A szomszéd férfi dolgozni indul. Becsapja a kocsiajtót, túráztatja kicsit a motort, sikítanék! Még egy perc, még kettő. Mozdulok, mozdulnék, de gúzsba köt az ágy biztonsága, a takaró melege, a lustaságom. Eszembe jut, hogy ma kocsival megyek dolgozni. Hurrá! Ez legalább húsz perc plusz melegséget jelent.

Ezen a reggelen elveszett egy tegnap. Soha nem jön már vissza, pedig szeretném, ha maradna még néhány napig. Tegnap fürödtem a szeretetben, az ölelések oldó melegében. Tegnap mindenki mosolygott felém, tegnap mindenkire rámosolyogtam. Lassan a feledés sűrű köde takar el mindent. Néhány emlékkép maradt csupán, amit jó lenne örökre megtartani. Gondosan kötött csokrok, néhány szép, illatos könyv, színes csomagolópapírok a papírkosárban, szeretetteli ölelés a karomban, sütemény illata, pezsgő íze és boldogság, szeretet. Kicsit elbambulok még, aztán lépek egy új nap felé, mert bizony elveszett ezen a reggelen a tegnap.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Mazsoka (#6875)	2009. január 03. 16:56
Köszönöm Gabriella!
Válasz Major M. Gabriella hozzászólására (#6809).

2. Major M. Gabriella (#6809)	2009. január 01. 12:08
Teljesen együtt érzek veled. Sajnos már nekem is sok tegnap veszett el és mindahányszor velük haltam én is. Írásoddal átjöttek érzéseid.