vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

1984. szeptember eleje

Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, katona

Míg a század csörömpölve

foglalt állást a hegyen,

a feljövő nap vöröses fénye

csillogott a szállító gépeken.

Az út alattuk, szédült - mélyen,

hol  a konvoj majd  elvonul,

és az egység kész volt, hogy védje,

megvívjon érte vesztes háborút.

Itt az égen felhő nincsen,

 örökké csak fúj a szél,

és az éles hegygerincen

soha nem enyhül a tél.

Mélyül a csend. Csak a szél fúj

fülembe egy gyászzenét,

fogaim közt por csikordul,

nincs előle menedék.

Mintha az idő is megállt volna,

megdermedt a pillanat,

hogy a konvojra várakozva

fekszünk itt az ég alatt.

Szemmel tartunk minden mozgást,

torkunkban ver a szívünk,

a mellvéd felé araszolván

markoljuk a fegyverünk.

A jövő most egy kusza halmaz,

megfejteni nem lehet:

ki tudja, hogy lesz – e holnap,

s hányan térünk este meg?

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Halacska   (#14404)

2009. november 06. 22:05

Nem is való olyasmi a kezedbe! :) Inkább ragadj egy tollat, és ne kímélj! :D Értem, és köszönöm! :)

Válasz bobita hozzászólására (#14366).

 


2. bobita   (#14366)

2009. november 06. 08:26

ha ez a szerelem az élet, a halál a harc,én leteszem eléd a fegyvert: tankcsapda után szabadon ez jutott eszembe,

 


3. Halacska   (#14337)

2009. november 05. 21:41

Köszönöm!

 


4. Marcipan   (#14308)

2009. november 05. 15:27

Pillanatkép, amely megragadja a lényeget. Nagyon jó!!

 


5. idegen   (#14298)

2009. november 05. 14:11

..ki tudja hogy lesz-e holnap, s ha holnap lesz is...Mi is leszünk??? .Jó.