A pesti közlekedés nehézségei
Dátum: 2014. november 24. 19:30Műfaj: ÉrdekességCimkék: röhej, úton-útfélen, bosszantó |  |
Úton-útfélen érik az embert bosszúságok,és különösen az idegesítő,ha ezekért még pénzt is kérnek.Mint dolgozó ember,akár munkába,akár haza sietve eléggé átverve érzem magam néha.És lehet hogy ne csak én.
Állandóan töröm a fejem,miről írhatnék még,de ilyet kitalálni nem tudtam volna,bárhogy is erőlködhetnék.Mindössze annyival kezdődött,hogy ügyes-bajos ügyeim intézése végett a Határ útra kellett eljutnom metróval,Újpestről.Természetesen már egy-két megállóval később tájékoztattak a hangosbemondón,hogy nem addig a'!Metró forgalmi okok miatt csak a Nagyvárad térig közlekedik,onnan metrópótló buszokkal haladhatnak tovább a kedves utasok...megértésüket...türelmüket,stb.
Oké,zötyög Nagyváradig,onnan tülekedés fel,valahun a francba ott a megálló (keresd meg hülyegyerek)
Megtaláltam könnyedén,egyrészt mert csak sodort magával a tömeg,másfelől meg a Nagyvárad teret úgy ellepte a népáradat,hogy Kapcsolat-koncertet lehetett volna rendezni (ott a SOTE klub,miért is nem jutott eszébe senkinek)
Kb.fél órát vártunk az első buszra,ezalatt a sokadalom csak nőtt,és a csuklós busz csak egy kis töredékét nyelte el,viszont centiméterekkel közelebb kerültünk a megállóhoz.A harmadikra még nem fértem föl,de már az egyik cipőmet elhagytam valahol a tömegben,nem csak a sarkamat taposták le,egy kicsit a valagamat is,de még a hátizsákomon is találtam később cipőtalp nyomokat.
A 4.-ikre jutottam föl,már önkívületi állapotban (járatsűrűség 10-15 perc!) de ezzel huszonvalahány percig szerencsétlenkedtünk.Miután már vagy fél órája ropogtattuk egymás csontjait,a sofőr szinte már nem is a saját hangján beleordította a mikrofonba,hogy addig feszegettük az ajtót,hogy nem tudja becsukni,szálljunk le,a busz műszaki hibás,azt a.... amúgy magyarosan,már csak az ízes ...megazisten! hiányzott a mondat végéről.A leszállás sem volt egyszerűbb mint a felszállás,egyszerűen nem volt hova.Minden négyzetmillimétert ellepett az emberiség,és tudtam hogy valakire rálépek.Ebben a stádiumban már úgy éreztem,az egyik karom is hiányzik,és mindkét fülem.Agyérgörcsöt akkor kaptam,amikor homályosan,az egyik megmaradt szememmel megláttam hogy mögöttünk már ott áll a következő csuklós busz,és természetesen már úgy tele van,hogy talán ki is durrant valahol.Nem tudom,miért hívják csuklós busznak amikor gyakran még normális forgalmi helyzetekben is annyian vagyunk rajta,hogy szeretném látni azt aki ilyen körülmények között egyáltalán össze tud csuklani!
A nyolcadik buszra fértem föl,de hogy azt a 4 megállót hogy éltem túl,már nem emlékszem,csak arra,hogy amikor megérkeztünk a Határ útra,lelki szemeimmel már láttam a tűzoltókat pajszerral meg feszítővágóval,hogy kiszedjenek minket.
Félreértés ne essék,nagyon örülök annak hogy végre átadták a 4-es metrót,de a 3-assal mi lesz,csókolom?!Tetszenek-e tudni,kedves illetékesek,hogy azon háromszor,négyszer többen közlekednek,és,IGEN,most is hemzsegtek a külföldiek,akiknek az arcára volt írva minden...Én szeretlek Magyarország,de ők nem biztos hogy imádni fognak!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
