A Hűvös hegy balladája

Szerző: Pósán FerencDátum: 2012. november 22. 23:22

Műfaj: VersCimkék: hűvös, hegy, ballada, vágy, magány

A Hűvös hegy balladája

A napfelkelte után a zord hegy
is lassan megnyugvásra tér,
ócska papucsában sétálgatva
az egerektől zajló bogáncsban
egy egyszerű elszürkült mosollyal
arcán. Ahol a ráncok mint gyűrődő
vonulatok gyülekeztenek sorba, akár
a szavak nélküli hatalmas néma
hercegek. Kik közt a legnagyobb
én vagyok egy magam, a némák
legnagyobbja, ki sétál egértől
lyukacskos ócska papucsában,
és egy elszakadt prémes kabátban.
Ha netán látnál, legalább egy
kedves szóval érints meg.
Hadd érezzem még utoljára, egyszer
s mindenkorra hogy szeretnek.
Hogy érezzem már nem vagyok sem
hűvös hegy, sem néma herceg.