A Mag dolga...
Dátum: 2013. január 29. 22:51Műfaj: VersCimkék: fény, dolga, mag |  |
Mag vagyok! - Fénymag!
a Fenségesnek fénye,
nem véletlen születtem,
Én erre a földre!
Lámpás vagyok! - ki világit,
hogy lássák meg a fényem,
szeretetet közvetítsek,
mely elfogyott már régen.
Szerelemmel, szeretettel
etesselek téged,
szeretettel oltsam be
újból a Mag népet.
Hírvivője vagyok
ennek a világnak,
Fényt vigyek a sötétbe,
hol újból sokan látnak.
S elmúlik a sötétség
eljön majd a reggel,
s a világon, majd meglásd,
minden ember felkel.
Minden ember felébred
lássák majd a reggelt,
minden ember szeret majd,
meglásd minden embert!
Fénymagokat ültessek
ez az mi a dolgom,
a lámpást a szívemben,
ezután is hordom.
Mert a Magnak az a dolga,
hogy kikeljen a hó alatt,
nyáron aztán beérve,
szétszórja a magokat.
És a magból újabb Mag lesz
fény Mag, mely a Szeretet,
szórom, szórom adok én
e világnak eleget.
Gyere Testvér! - Te is ezt tedd!
szórd a Magot!
világíts a világban!
hol a szeretetből - rettentő nagy hiány van!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
