A Nagy Fehér találkozása a Nagy Feketével!
Dátum: 2015. június 10. 00:20Műfaj: NovellaCimkék: történet, károly, karesz, lakatos, fekete, találkozása, találkozás, fehér, nagy, ferenc, pósán, érekesség, humor, izgalom |  |
Az egész csak egy megszokott napnak indult. Horvátországban a nyár közepén, pecázás a tengeren. Amikor hirtelen a Nagy Fehér úgy nem dönt hogy próbára teszi Lakatos Kareszt. Nézzétek meg hogy reagált erre Karesz és hogy lett végül belőle a Nagy Fekete.
I.
Egyik nap telt a másik után. Lakatos Karesz - aki egy 216 cm magas, középkorú vékony testalkatú roma volt -, ásítozva kelt ki függőágyából a parttól nem messze, ahol kikötött csónakjával. Emlékszem Június 10.-én Horvátországban Zárá-ban akkor kellemes és üdítő reggelre virradt a nyár. Karesz - akit egy nappal később mi már csak úgy hívtunk hogy a Nagy Fekete -, mosolyogva nézett a part felé, örömmel töltötte el hogy ismét süt a nap. Szerette a nyarat, s annál már csak egy valami izgatta jobban, és az a horgászás.
Évek óta már hogy kijárt minden Júniusban és Júliusban horgászni erre a környékre. Mondhatni mindenki ismerte már nagy szájáról, fékezhetetlen bolond modoráról és érdekes szagú humoráról. Tényleg sokan szerették őt, mert mulattatta az embereket, bohókás történeteivel. Hogy hogyan tűzött szigonyára egy sellőt. Miképp lovagolta meg a vad habokat az ő kicsikéjével Sellyvel a tenger közepén, és hogy hogyan küzdött meg a tengerparti kalózokkal a nagy kincsért, melynek még csak nyomára sem akadhattunk soha. Ő azt mondta elrejtette, mi meg csak bazsalyogtunk a háta mögött.
Egyszer viszont - még aznap mikor a fényes nap borús délutánná változott -, úgy 4 óra körül csurom vizesen egy szál pólóban és egy kis gatyában - kezében a csónakjának egy darabjával -, sétált be a part menti kis kocsmába. Amikor belépett és felismertük mindenki elhallgatott. Ő egy percig, vagy kettőig - nem emlékszem már pontosan meddig -, csak ott állt és nézett minket. Ami nekem szinte egy örökkévalóságnak tűnt, már-már levegőt is elfelejtettem venni és majdnem elájultam. Annyira feszült volt a légkör, hogy még a légy se mert fingani. Megállt röptében s leszállt a pultra. Mert amit láttunk Karesz tekintetében az egyszerre volt félelmetes és mulatságos is.
Nehezen megindult a pult felé majd leült az egyik háromlábú székre. John Kovács a pultos - aki egy eléggé kigyúrt pacák volt -, törte meg először a csendet.
- Mi történt veled Karesz? - kérdezte, de válasz helyett csak halk, mélyről jövő sóhajt kapott. Sokáig nem is lehetett kiszedni belőle többet. Egy egész üveg whiskybe tellett mire megszólalt, s addigra már izgatottan - továbbra is néma csendben -, mind ott ültünk körülötte. Nehezen vettük ki a szavait, kicsit zavarosan beszélt - valószínűleg a ledöntött pia mennyisége miatt is -, de végül teljes lett a kép. Halkan komikusan nevetett miközben folytak a könnyei és azt mondta nem kevés büszkeséggel hogy, elüldöztem a Nagy Fehéret!
Aztán belekezdett a mesélésbe. Elmesélte hogyan kelt fel, miként indult a napja. Azt mondta, minden a megszokott napi rutin szerint indult. Feltekerte az ágyát, összeszedte a hálót és a többi felszerelését a horgászatra, amit utána - az ebédjével együtt -, bele tett a csónakba s majd kievezett a tengerre...
II.
... amikor kiért csónakjával, már hétágra sütött a nap. Karesz úgy érezte hogy legalább 200°C volt, ezért felállította napernyőjét a csónak végében. Leeresztette hálóját, feltűzte a csalit a botjára, s majd kihajította a vízbe. Mosolygott és boldogan hátradőlt az ernyő alá napi munkájának végeztével - hogy napszúrást ne kapjon, mert bár szeretett napozni, de úgy gondolta hogy részéről ő már eleget barnult - majd lehunyta szemét és elszundított.
Néha-néha megmozdult a kezében a bot, félig kinyitotta szemét, majd amint látta hogy semmilyen különösebb esemény nem történt, folytatta a szunyókálást. Aztán egyre erősebb lökéseket érzett, s pont akkor ébredt fel amikor már majdnem kicsúszott a bot a kezéből. Gyorsan felhúzta, de semmi.
Ekkor hirtelen valami nekiment a csónak aljának. Karesz megijedt, és magához kapta kedvenc horgász botját. Várt néhány percig majd megnyugodott mikor azt tapasztalta hogy most már minden rendben van.
Ami természetesen nem volt igaz, nem volt minden rendben. Érezte hogy valami nagy testű állat ismét neki megy a csónaknak, de már az orránál.
Karesznak a szíve a torkában dobogott, s az jutott az eszébe mi lenne ha segítségért kiáltana, de észrevette hogy senki sincs a közelében és még a parttól is távolabbra került. Az ég beborult, hatalmasakat dörögött-villámlott, őt pedig a pánik kerülgette. Gyorsan az evezőkhöz kapott, s ekkor egy másodperc alatt egy Nagy Fehér cápa ugrott ki a vízből ráharapva a csónak szélére, majd kinyitotta száját és "ráförmedt" Kareszra is. Aki a cápa megszámlálhatatlan sok fogait látva, száját szintén óriásira szét tátva - megmutatva saját fogainak kitüremkedő csonkjait -, teljes félelemmel és meglepettséggel ráordított a cápára. Perceken keresztül, úgy hogy azt még mérföldekre is hallani lehetett.
Valahogy így: "Ááááááááááááááááááááááááááá." A cápa pedig egy ideig csöndben figyelte, majd szépen lassan összezárta álkapcsait, kiköpte a csónakból leharapott darabot és - magát elszégyellve -, visszasüllyedt a mélybe. Karesz még utána is rikácsolt, nem bírta abba hagyni mindaddig míg el nem ment a hangja, és persze ameddig a tenger háborgása ki nem mosta kedvenc csónakjából Sellyből. - Ugyanis addigra a vihar már teljes erővel tombolt. -
Majd magát gyorsan összekapva neki kezdett visszaúszni a partra - a félelemtől hajtva 15 perc alatt vissza is ért -, kezében a cápa által leharapott csónak darabjával. Így tért be a kocsmába, és ezután a nagy kalandja után a Nagy Fehér cápával - amit szintén nem hittünk el neki -, kapta meg a Nagy Fekete becenevet.
Vége!
2015.06.09. 22:21
Pósán Ferenc
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pósán Ferenc (#30395) | 2015. június 16. 23:58 |
Ha látja valaki a kiírásomat.. örülnék a véleményeknek!!!! :D Nagyon kellenének minden nvollámnál, ugyanis hamarosan könyvre valót szeretnék gyüjteni belőlük! :) | |
| |
