A férfiak nem beszélnek az érzelmeikről
Dátum: 2017. december 07. 13:46Műfaj: ÉrdekességCimkék: férfiak, érzelmek, kommunikáció |  |
A férfiak nem tudnak/akarnak az érzéseikről beszélgetni, a nők meg nagyon is beszélnek róla és elvárják. A nők imádnak csacsogni, de mindenről. Érzelmek széles skáláját élik meg nap mint nap. Átérzik a világ fájdalmát és meg is beszélik.
A férfiak ezzel szemben csak akkor mutatják ki, amikor indokoltnak tartják. Többnyire csak a párjuknak képesek „teljesen” megnyílni. Beszélni pedig csak akkor szoktak érzéseikről, ha a nők addig nyaggatják őket, amíg már fehér zászlót lengetve beadják a derekukat.
Miért nem beszélnek
a férfiak az érzéseikről?
Mert még most is általános elvárás, hogy a férfi nem sír, nem rinyál (csak ha beteg és az életéért küzd), mindig legyen erős és határozott. Céljait szinte érzéketlenül vigye véghez és az aki sír, kiborul, bújós, szeretetre éhes az csak a nő lehet.
Míg a szülők közül az anya minden problémájáról próbál elbeszélgetni a fiával és megértően megölelni, érzelmi mintát adni stb., addig az apa keménységre neveli.
Egy férfi nem sír,
feláll és továbbmegy.
Ezzel azt sugallva a fiának, hogy az érzelmeket el kell nyomni, nem fontosak. Belül őrjönghetsz, sírhatsz és vágyakozhatsz, de ki ne mondd és mutasd. Aztán felnőve nem tud mit kezdeni azzal, ha ki kell alakítania nővel egy kapcsolatot. Hiszen férfi mintát követ, de nővel kell megértetnie magát és összecsiszolódnia.
Anyukájától azt látta, hogy a nőkkel lehet érzésekről beszélni,- mert ugye anyuci is nő, - aki odafigyel rá, meghallgatja, érdekli, amit mond. Hozzá odabújhat (párjához is), megérti (a párja is meg fogja, ez az elvárás), tanácsot ad (majd a párja is, reméljük jót) és érdeklődik a lelke iránt (párja is fog).
Apukájától megtanulta, hogy nem ölelkezünk feleslegesen, hacsak nincs szülinap, diplomaosztó vagy kimagasló eredmény. Tehát azért, hogy apuci hátba veregessen keményen meg kell küzdeni, vagy valami nagy alkalom kell (meg kell érte dolgozni, elvárásnak kell eleget tenni). Tehát a minta, hogy kemények vagyunk, férfiak egymás között nem ölelkezünknek, nincs puszi. Vicceket mesélünk egymásnak, politizálunk, élet bármely területéről beszélhetünk, csak érzelmekről nem. Ha rossz napod van és bánt valami, akkor fel a fejjel és kész. Esetleg igyunk egyet! Aztán ez "jó megoldás is lesz" szakításra, hitelproblémákra, házassági gondokra, lázadó gyerekre, szülői kudarcra, gyászra, örömre és minden másra is...
Nem értik a férfiak, hogy a nők számára miért fontos ezek a lelkizések. Fel sem ismerik azokat a pontokat, amikor ki kéne adniuk a dühüket, hangot adni elfojtott érzéseiknek. Zavart és szorongó élményként aposztrofálják az ilyen beszélgetéseket. Egyszerűen ciki lesz.
De ez a helyzet megoldható!
Egy párkapcsolatban a nő felelőssége és kihívása, hogy rávezesse a férfit arra, hogy igenis kell beszélni az érzelmekről.
Óriási a felelősség a nőkön, mert kb. egy esélyük van. A férfiak büszkék, zárkózottak. Ha megnyílnak félnek, tartanak attól, hogy nevetségessé válnak és gyengének tartják őket. Nőként biztosítanunk kell őket arról, hogy az érzései természetesek, normálisak és meg kell élniük ahhoz, hogy túllendülhessenek rajtuk. Amikor kiadják magukból frusztrációikat, akkor oda kell rájuk figyelnünk. Együttérzéssel fordulva feléjük kellemes élményként tudatosíthatjuk bennük, nincs mitől félni. Ha a férfi a beszélgetés után megkönnyebbül, felszabadultabb lesz, máskor is meg fog nyílni. Ha kellemetlen élményt jelent számára, akkor kerülni fogja a továbbiakban is.
Erőltetni nem szabad, mert még jobban bezárkózhat!
A férfiak nem beszélnek az érzéseikről, így ha észrevesszük társunkon, hogy nem olyan a kedve mint szokott, vagy látjuk, hogy nyomasztja egy dolog, de nem tudjuk az okát, akkor így kezdeményezzünk.
Ne azt kérdezzük mi a baj, hanem írjuk le milyennek tűnik. (Fáradtabb az arcod, nyomottnak tűnsz. Esetleg ajánljuk fel, hogy megsimogatjuk, megöleljük stb.) Fogalmazzuk meg konkrétan, mit látunk rajta. Ezzel tanítva, hogy az érzelmeket le lehet írni. Pl.:
Látom nem igazán pihented ki magad, biztosan nehéz napod lehetett. Soroljuk fel mi miatt lehet amúgy is ideges, vagy zavart. Ne véleményezzük, várjuk meg, hogy konkretizálja a problémáit. Hagyjuk, hogy a párunk maga mondjon véleményt a dolgokról és amint elkezdi, hagyjuk beszélni róla. Tanusítsunk együttérzést, figyeljünk rá, hallgassuk meg.
Próbáljunk mindig az ő érzéseire fókuszálni, és leírni őket. Így érezni fogja, hogy teljesen normális az adott helyzetben, amit érez. Engedjük megélni a felszínre tört érzelmeket.
Mutassuk meg számára, hogy nem csak akkor érdemel ölelést és szeretet, amikor erős, hanem akkor is, amikor "gyenge".
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
