Ajándék
Dátum: 2013. október 02. 22:55Műfaj: PrózaCimkék: jelen, mult |  |
Csipkés fehérneműt vett magára, a harisnya előtt derekára igazította a harisnyakötőt, vékonyan krémet kent a lábára, hogy könnyen kerüljön helyére a combfix. Azt vette fel, azt a szettet, amit én vásároltam néhány hete, piros volt és fekete.
Ajándék
Te tényleg lökött vagy, esküszöm, teljesen oda az eszed! Ez a gyerek még csak óvódás, minek vettél neki sakkot? Drága volt, látom, a figurákat kézzel faragták, de hiába mondod, hogy megdolgoztál érte! Vannak ám más szempontok is, bizony vannak, öltözködés, szórakozás, kapcsolatok a felső körökkel. Őrült vagy Janó, nem a mában élsz! Bizony nem! Azt gondolod, hogy sas vagy, pedig csak hangya.
Közben a feleségem tovább öltözött, még láttam, le van borotválva, nyaktól lefelé nem volt más, csak csillanó, finom bőre, illatos teste, szemérem dombjánál időzött a szemem kicsit, csupasz volt. Csipkés fehérneműt vett magára, a harisnya előtt derekára igazította a harisnyakötőt, vékonyan krémet kent a lábára, hogy könnyen kerüljön helyére a combfix. Azt vette fel, azt a szettet, amit én vásároltam néhány hete, piros volt és feketén szexi.
– Ó, Istenem, most hová készül? – Végigfutott fejemben néhány mentő gondolat, hogy nyugtassam magam, biztosan nem pasizni... szereti a gyerekünket, talán méltányol engem is. Az is lehet, nekem csípi ki magát, de akkor miért előttem teszi? Ehh, az nem lehet, hogy nem nekem öltözködik egy forró éjszaka nyitányaként. Hideg félelem futott végig a gerincemen, bár feszült volt az életünk, tarkítva veszekedésekkel, azért mégis szeretem. Küzdeni kellene érte, értünk.
Futott az idő, indultam dolgozni. Éjszakai műszakba. Podonyi Laci már várt rám, mi voltunk az irányító vezetők, a konduktorok. Utána halpucolás, mocsok szagokkal.
Tizenhárom tavaszán egy kapcsolat nyitott előttem új utat, kibontva elzárt képzeletem forrongó, erotikus gondolatait, ledobva kövült félelmeim. Színek futottak szemeim előtt, piros volt, és fekete, tudom, felvenné nekem, hogy levegyem, majd kérem!
Csörög a telefon, felkapom, nyomom a gombot. – Szia Janó, - Szevassz!- Emlékszel, szeptember huszonhét, pontosan harminc éve házasodtunk. Emlékszel? – És folytatta tovább, nem hagyva válaszidőt. – Kisjanó jól van? Hallottam, nálad lakik. Meg van még a sakk? Ott az óra? Emlékszem, gyorsan meg tanult jól játszani, könyveket is olvasott róla. Okos gyerek lett belőle, a mi gyerekünk. Tudom, Angliába, Londonba készül, az angol megy neki hibátlan, mint rég?
Felhők a fej fölött, hibátlan kék ég futja végtelen napjait lelkünk sötét mélyén, és ha hiszed, ha nem, porból vétettünk, és porrá leszünk, csak kéne még, még a szerelem.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28269) | 2013. október 06. 10:55 |
Kedves János!... Egy régi, szívemhez igen közel álló cikkemet juttatta eszembe ez a te "Ajándékod"... Minő véletlen, hogy címnek, mindketten ezt adtuk, egymástól függetlenül... Az enyém is a fehérneműt helyezte előtérbe..., a többi csak körítés volt... Fontos ruhadarab, ha úgy vesszük! :-) A figyelmedbe ajánlom ezt a cikkemet, csak mert azonos a címe. http://www.felesegek.hu/cikkek/a-no-avagy-legyunk-szepek/a-ruha-alatt-a-fehernemukrol/ajandek_6715 Üdv. Éva | |
| |
