A költők sorsa

Szerző: Pósán FerencDátum: 2015. március 19. 19:59

Műfaj: VersCimkék: reménytelenség, ferenc, pósán, sándor, petőfi, petrovics, tapos, sors, élet, élete, költők, költő, kudarc, győzelem

Valóságnélküli való, te elrabló!
Közönyt festesz az utcán elviharzott
emberek arcára. Én meg, míg alattad
szenvedek, rám taposnak. Rám ők,
kételyek nélkül, bálban, báli öltöny nélkül,
tiporják két szemem és megkövesedett
érzelemtől áztatott kőkemény pofám.

Profán világ, ahol látom hogy jőnek,
de senki sem állíthatja meg őket.
Mit is tehetnénk, csontjainkon táncolnak,
akárcsak úgy ahogy Petrovics Sándor
jósolta. Dübörögnek felettünk, míg mi
eltemettetünk, a sártól bűzlő bakancsok
alatt. Ez az a falat, mely nekünk jutott.
Kátyúk vagyunk, azokban is csupán
egy másik arc, a sok millió közül.
... és mégis ránk taposnak.

Pósán Ferenc
2015.02.26. 19:57

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.