A kripta titka
Dátum: 2013. szeptember 03. 12:44Műfaj: NovellaCimkék: novella, rémtörténet, borús, tragikus, egy régi irás |  |
1927. november volt, mikor Füredi Géza munkanélküli tizenhét éves fiatal ember elindult céltalan, otthontalan és betévedt egy faluba.... Itt nem rég történt egy családi tragédia...Az arisztokrata Lőrinczy talált rá a családjára és a bánattól azonnal öngyilkos lett...
A Kripta titka
- avagy megnyugvás egy családi sírboltban -
1927. november volt, mikor Füredi Géza munkanélküli tizenhét éves fiatal ember elindult céltalan, otthontalan és betévedt egy faluba. Géza még az első világháborúban veszítette el az egész családját és otthonát. Azóta ténfergett a világban egymaga és néha szánakozó szegényektől kapott kosztot és kvártélyt rövid időkre. Ebben az új faluban ahol még soha nem járt, betért a templom melletti korcsmába, hogy megigyon pár felest hiszen nagyon hideg volt. A Füredi fiú, mindig piszkos volt és nagyon hallgatag. Az ódon helység dohos-füstös szaga, már jól ismert volt a számára és miután a kopottas fapultnál kikért két felest leült a sarokba és csak figyelt. Itt nem rég történt egy családi tragédia, brutálisan meggyilkolták Lőrinczy Ferenc családját. Az arisztokrata Lőrinczy talált rá a családjára és a bánattól azonnal öngyilkos lett. Így hát érthető, hogy a csapostól kezdve az utolsó részegig mindenki erről az esetről beszélt. Géza pedig a rozoga széken ülve hallgatta mit beszélnek a szerencsétlenül járt gazdag családról.
csapos - Én tudtam mindig, hogy ide vezet a gazdagság... - közben letörölte a bajuszán kapaszkodó bor cseppeket - ...ezért ha úgy érzem egyik nap sokat kerestem a következő nap nem nyitom ki a boltot...
munkás - De...ö...hát...! - vágott a szavába türelmetlenül - Hiszen semmi pénzt nem vittek el!
A pultnál álldogáló öreg csóválgatta a fejét mielőtt megszólalt:
- Az irigység az a rettenetes nagy irigység! - azzal lehúzta a még cefreszagú pálinkáját.
- És kire száll a vagyon? - kérdezte a munkás
- Hát az államé! -mondja a csapos - Mer' ebben a gazdasági válságban csak két dolga van az országnak! A kormány elkobozza a vagyont, az emberek pedig leisszák magukat nálam! ha, ha, ha...
- De miért volt valaki ennyire barbár? - kérdi az öreg - Úgy széttrancsírozták a gyerekeket...
Ebben a pillanatban Géza felpattant és kifutott az egyetlen helyről, ahol megtűrték idegen ábrázatát. Már délután hat óra is elmúlt, sötét volt. Most Gézuka nem is fázott. Az édesanyja szólította így, már nyolc éve nem szólította senki a nevén. Miközben ballagott egyre csak elvesztett családjára gondolt és áhítozott a szeretetre, bár az emlékek melegséggel töltötték el. Egyszer csak kiért a faluból és messze a háta meget csak egy fénycsóva és némi füst látszódott. Akkor ért a temetőhöz, így hát betért a meleg szállás reményében. Ahogy sétálgatott az elkopott és szétmállott sírok között egyszer csak rezzenést érzett. Megállt majd odaugrott egy bokorhoz ahonnan egy macska, méghozzá fekete futott át keresztül előtte. Géza köpött hármat maga elé és ment tovább a temető sűrűjébe, míg észre nem vett egy hatalmas virág halmazt. Hatalmas vigyor terült el pelyhedző ránctalan arcán. - Ott, igen az ott biztosan jó lesz! - gondolta magában és egyre sietősebbre vette a tempót, mintha tíz vetélytársa lenne a virágos fekvő helyért. Amikor odaért vagy két percig csak nézte és szagolgatta a virágokat miközben arra gondolt, hogy csak ő alszik ilyen puha és illatos ágyban. Majd hátat fordított és engedte testét a föld vonzásának. Belesüppedt az illatfelhőbe, de egy pillanat múlva nagyot koppant a feje. Betört! a szédelgésből felocsúdva a virágok alatt nem egy sírt hanem egy kriptát talált. Mivel még nem látott ilyet, gondolta benéz egy kicsit ki tudja még lehet odabent melegebb is lesz éjszakára. Mivel ez a kripta a Lőrinczy család utolsó leszármazottját is befogadta ezért az ajtaja be volt falazva. Géza észre vette, hogy a felső téglákat a malter nem igazán tartja, így hát az ujjával addig kapargatta míg sikerült kibontania. Egyre gyorsabban és gyorsabban szedte a téglákat. A vége felé már csak az elszántsága segítette őt a fájdalom legyőzésében, mely vérző fejéből támadt. Végre ledőlt a fal 's most ott állott a nagy sötét mélység. Majd hirtelen egy varjú károgása hasította át a síri csendet, szinte halálra rémítve a szegény sihedert. Ismét úrrá lett rajta a kíváncsiság és elindult lefelé a sötétségbe. Egyre hidegebb volt és valami bűzös szag csapta meg az orrát. Érezte ahogy egyre jobban lüktet a halántéka és a kiáramló vér a nyakán keresztül csorgott a háta közepéig. Ott felszívta a testéhez tapadt inge. Ahogy lassan tapogatta a nyirkos falat egy éhes patkány megharapta a bokáját, de a következő pillanatban rálépett. Hallotta az állat utolsó hörgését és leült a fagyos lépcsőre. Azután a kezébe vette és a hasánál beleharapott a dögbe. Hamar elfogyott az ízletes zsákmány, amikor már csak a bőr maradt meg az állatból, akkor azt rátekerte a bokáján a sebre. Nehézkesen felállt, letörölte a nyakán csordogáló piros vért és elszántabban haladt az ismeretlen felé. Megtorpant egy pillanatra és körülnézett, olyan érzése támadt, mintha valaki elsuhant volna mellette. Úgy döntött, hogy megy tovább és lelépett az utolsó lépcsőfokról. Büdös volt, rothadó étel szagot érzett. A feje nagyon fájt, elkezdett szédülni és forogni vele a sötétség. Ő csak ment előre és nem érdekelte semmi más csak az ismeretlen. Nagyon fázott a feje lüktetett, teste remegett és fogai össze koccantak a vacogástól. Lépései elnehezedtek, mintha lábai ólomból lettek volna. A vér meg csak folyt. Gyomra görcsbe rándult, de megtapintott egy ajtót. - Igen! - kiáltott magában - ez az enyém lesz, de vajon mi lehet oda bent?
Benyitott a sötétség megszűnt, teste összecsuklott és egy nagy fénycsóvát látott. Azután elöntötte a forróság egész testét, már nem fázott többé. Hanyatdőlt és feje a beton alapzaton kettényílt a hasadás mentén, majd az agya kicsúszott a hideg padlóra és kihűlt.
Éjfélt kongatott a templom harangja!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
