Alföldi anziksz
Dátum: 2015. június 15. 20:24Műfaj: NovellaCimkék: képek |  |
Falun túl Futaki lerúgta a csizmáját, egy lábon egyensúlyozott, míg a bal lábát birizgáló kemény föld darabkát kirázta aztán vissza rántotta a lábára, és indult a település felé.
Alföldi anziksz
Debrecenben a harangok hatot kondultak, az est búsan terült szét. Hideg bronzként ömlöttek folyták be az árkokat, réseket, gödröket. Ablak előtt ültem, a párkányról magamhoz vettem egy üveg pálinkát vizes pohárral. Írtam néhány sort a vonalas füzetbe. November volt untam már a vörös bort, rühelltem kint a hideg szelet, a nincstelen alföldi életet és a keletről ömlő hideg szelet. Harangok hideg zúgását rezegte az üveglemez messzire hallatszott terülő hangjuk. Eleredt az eső, fagyos leheletként takarta be a fázós arcokat. Hideg november volt.
Falun túl Futaki lerúgta a csizmáját, egy lábon egyensúlyozott, míg a bal lábát birizgáló kemény föld darabkát kirázta aztán vissza rántotta a lábára, és indult a település felé. Messze egy villanyoszlop negyven wattos égője mutatta az utat, merre található a csárda. Zsebébe nyúlt, apró száz forintos érméket keresett. Néhány kört talán kifut. Keletnek tartott, és a feltámadó szél esőcseppjei bele martak az arcába. Hideg november volt.
Jahh! Majd a csárdában melegszem egy kicsit, gondolta. Az erősödő eső mocskos sara tapadt a csizmájára, kicsit kiállt az útból, ki a füves semlyékbe és határozott mozdulattal lerázta. Csak a jobb csizmáján maradt kosz, de azzal már nem törődött. Gondolkodott a Magyar valóságról, mert Futaki szeretett gondolkodni. Igaz ez a pénz nem lesz elég, de talán akad még valaki, aki emlékszik még a régi szép időkre, mikor is olyan jól ment a bolt. Nem pár százast kellett forgatni kopott kabátzsebben hisz volt annyi, hogy márkás cuccokban jártam, gyönyörű autón. Nem úgy, mint most! Kopott kabát, és szakadt farmer betűrve a gumicsizmába. Egyre szarabb ez az élet! Na de most a búfelejtőben, majd találok magának egy piáló cimborát.
Futaki zsebében megcsörrent a telefon.
Fent az égben, több ezer láb magasságban kifinomult műszerek kutatták az embereket. Statisztikus számítások irányítják az életet. Néhány tízezer kezében az információs hatalom. Hiába vagy mára már rabszolga, hisz amit keresel, csak a napi élet. Hajolj meg, ne vétkezz tedd, mit mindig tenned kell! Dolgozz! Imádkozz! A haza fényre derül, ha életed oltod értük! Fent éled majd az életed a mennyekben! Ne gondold! Valaki lopja, habzsolja, elveszi, mit megtermelsz. Már húsz éve, hogy a beültetett csippek mindenkit lelepleztek, mi van a fejedben, mit is gondolsz! Ne gondold! Szabad vagy!
Futaki zsebében csörgött a telefon, rezgő üzemben vibrálta a hívást. Zsebébe nyúlt, és talált héhány apró érmét talán öt százast.
Felvette a telefont.
Könyököltem az asztalon, és az ablakból, a párkányról levettem, elvettem az üveg pálinkát, és a vizes poharat. Kint az eső halkan szitálta mindennapi álmát, lassan jéggé válva tapadt minden korlátra. Nem foglalkozott a mával. Igaz csak eső. Elővettem a vonalas füzetem, és a tollat a tintába merítettem. Kinéztem az ablakon, ahogy fénytelen faluban nyílnak a világok minden ablak párkányán. Futaki belépett a kocsmába, meleg fényt árasztva a sárra. Megírtam a bejegyzésem. Pálinkát öntöttem a pohárba, és meleg lett a szívemben.
Fent, az őrült hidegben járta útját a SAS műhold, és szemét máshová vetette.
Hideg november volt.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
