Áramtolvajok
Dátum: 2011. október 28. 20:38Műfaj: PrózaCimkék: humor |  |
Én nem lopok, csak hazudok. Mindig azt hazudom, hogy nem lopok! Ez manapság így van! A baj, hogy a gazdagok is magukévá tették, bár nem lenne szükségük rá...
Média hír:
„Minden eddigi felmérés azt mutatja, hogy a villamoshálózat megcsapolása sokkal gyakrabban történik olyan családi házakban, ahol a garázs, az úszómedence fűtéséből adódó jelentős villamosenergia számlát kívánják csökkenteni, mint például a nyugdíjasok által lakott háztartásokban.”
A hír megdöbbentett. Elhatároztam, ennek utánajárok. Így jutottam el ifj. T. Norberthez, aki visszaeső volt a fenti műfajban. Ő, a „Tesz&Vesz” kft. Ügyvezető Igazgatója, ismert aranyifjú.
-Kedves Norbert, mi újság áram ügyben?
-Nos, kérem ez az egész ügy, csúsztatás! Az ember az egésznapi kőkemény hajszában, gránitban utazom, elfárad. Rohadtul elfárad!
Ha este a sofőröm nem nyitná ki a merci ajtaját, én másnapig a kocsiban dekkolnék. Annyi erőm sincs, hogy meghúzzam a kilincset. Szerencsére ölbe vesz és elhelyez a sikló kígyóbőr ülésére. Higgye el, uram, ez a hatszáz méteres út az egyetlen pihenőm az esti nyüzsiben. Fáradt pilláimat, amíg a szerkezet felér a másfél hektáros kertemig, megpihentetem az eredeti műciprusokon. Drágák voltak, még a hülyének is megéri, hát még nekem. Amint suhanok felfelé, benyomok egy tripla Unicumot, vérré válik. Fönn már vár az inasom. Istenem, sírni tudnék a gyönyörtől, oly lenyűgöző a látvány. A japán kacsalábon forgó, négyszintes kulipintyó az esti fényárban tündököl. És a szökőkút! Mind a tizenhárom. Az ég felé törő sugarai lágyan, cseppekre hullva zuhannak bele a márvány medencébe. Eközben ravasz fény effektusok hol lila, hol pink színekben fürösztik őket. Drága mulatság, de megérdemlem! Amikor oda érek a kis patakhoz, mely a birtokon csörgedezik, s amelyen a legújabb, lítium elemes tökös récék úszkálnak, bevallom kissé homályosak a szemeim a meghatottságtól. Még pár lépés és ott állok az ötvenméteres, feszített víztükrű úszómedencémnél. Kolosszális! Komótosan lehajolok, ujjamat megmártom a vízben. Ezzel manuálisan ellenőrzöm a digitális hőmérőt, hogy meg van-e az előírt huszonhárom Celsius. Eddig már három fűtőt kellett kirúgnom, mert a víz hol hidegebb, hol melegebb volt, fél fokkal.
Innét, tényleg már csak egy ugrás a kéró. A házban tizenhét szoba van plusz a cselédszobák. Mindegyikben kénytelen vagyok világítani.
A gyerek ugyanis fél. Fél a sötétben. A múltkor is, amikor eltévedt a szobákban bolyongva, a félelemtől, meg a sötétségtől nem látva levert három vázát. Milliókat értek. Biztosítva nem voltak, elvégre mindenre nekem se futja. Muszály világítani!
Hogy visszakanyarodjak az alapkérdéséhez, szó sincs arról, hogy piszkos anyagi haszonszerzés céljából utasítottam a villanyszerelőmet, hogy kösse ki az órát. Szemenszedett rágalom!
Elmondtam, Önnek, én egy munkában megfáradt, dolgozó ember vagyok. Engem este az őrületbe kergetett a mérőóra zúgása.
Pörgött a barom, zabálta az áramot, csámcsogott rajta, vonyított! Majd bele őrültem.
Én, este már, maximum a tücsökcirpelést bírom csak elviselni. Az is pianora van beállítva.
Nem volt itt semmiféle lopás! Csak csendre és nyugalomra vágytam.
Ez a színtiszta igazság!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. epipapi (#24762) | 2011. november 02. 16:17 |
Köszönöm! | |
| |
2. Bányai János (#24758) | 2011. november 02. 10:06 |
Már Jókai is sejtett valamit, amikor megírta a Szegény gazdagokat. Gratulálok! | |
| |
