"Asszony- és emberállat" (egyperces novella) 2 rész
Dátum: 2014. május 15. 07:35Műfaj: NovellaCimkék: betelt a pohár, családi kapcsolatok, válás |  |
Mi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ez a két ember az addigi közös életüket feladni készültek? (Ezt a kis szösszenetet az itt lezajlott "tragédia" hozta bennem a felszínre...)
Csak idő kérdése volt, mikor lövik ki egymásra éles patronjaikat. A háttérben két közös gyerek. Ez a nap eljött.
Szilveszter estéje, éjszakája, majd új év hajnala volt.
Az asszony - anyja látogatása ürügyén - egy üveg pezsgővel a kezében indult el otthonról, hogy még időben hazaérjen.
Az apa - mindeközben gyerekeivel játszadozott - az asszonyt haza várta, de hiába. A Szilveszter estéjét éjszakáját velük töltötte.
A nyugtalansága egyre nőtt, egy bizonyos idő elteltével rátört. Nem bírva tovább, motorjára pattant. Tudta hová kell mennie.
A "gyanított" helyen ott találta az asszonyát. Boldog enyelgését végignézte a számára már nem ismeretlen "családbaráttal".
Nem avatkozott közbe, nem csinált semmi cirkuszt. Nem rontott rájuk. Gyávaságból? Vagy kiábrándultságból, netán összetört volna? Ki tudja?
Megpróbált - barátai unszolására - pár órát eltölteni a Vigadóban, ahol leihatta volna magát, ha úgy akarja, de belső nyugtalansága megakadályozta az önfeledt szórakozásban. Eszébe jutottak a gyerekei.
Ekkor hazament és várt... gyermekei már aludtak. Ébren köszöntött rá a hajnal. Az asszony újév hajnalán előkerült...
Magasról, pökhendien vágta a férfi képébe:
- Te még mindig itt vagy?... (Buta ez az asszony! - ez volt első gondolatom, miközben ezt a "tragédiát" végighallgattam.) Semmi elfogultság nem volt bennem egyik irányában sem. (Olaj a tűzre!...- gondoltam) mert nem kellett más, csak egyetlen szikra, hogy a gyújtózsinór működésbe lépjen. Mi egyéb lehetett, mint a férfi addig elfojtott dühe.
A "komédia"... a pikantériája ennek az egész jelenetnek, hogy a férfi amúgy mezítlábasan, egy molinóban ugrott fel erre a felszólításra,... és az asszony menekülőre fogta. Ideje sem volt becsukni maga mögött az ajtót. Futott, ahogyan csak a lába bírta... nem jutott el a rá várakozó "családbarát" autójáig, mert kissé elszámította magát.
A feldühödött bika, kisegér volt férjéhez képest. Elkapta a menekülő nőt. (Hogy közben mi játszódott le benne azt nem tudhattam, de sejtésem volt, hogy nem volt teljesen magánál, az egyszer biztos)... El tudtam képzelni a jelenetet.
A nőt elkapta. Hajánál fogva húzta vonta végig a nagy hóban, és összetörte a csontjait. A "családbarát" mindezt látva menekült, mert abban a pillanatban az élete egy fabatkát sem ért. (Nem volt vér a pucájában - szokták ezt mondani. Gyáva volt? - vagy: Mentette az irháját?)
Ezek után a férj felnyalábolta az asszonyt, hazavitte és orvost hívott hozzá.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
