Asszony- és emberállat (Egyperces novella) 1 rész
Dátum: 2014. május 23. 09:23Műfaj: NovellaCimkék: csalódás, családi kapcsolatok, válás |  |
Minek kell történnie ahhoz, hogy két ember addigi közös életüket feladni kényszerülnek? (Ezt a kis szösszenetet e lapon lezajlott "tragédia" hozta bennem a felszínre...)
A férfi, néha tavaszonként vett egy-egy csapat előnevelt csirkét, malacot. Kutyája, macskája ugyan nem volt, de bőven ellátta teendővel az állatok etetése, gondozása. Megvolt a napi programja a felnevelésükkel és a betevőjük is egyben. Na, nem mintha amúgy unatkozott volna, hiszen mindenese volt a helyi gazdaságnak, ahol aztán rendesen ellátták munkával, de meg is fizették az árát.
A szolgálati ház körül folyton volt valami - nem kevés - tennivaló.
Üres óráiban szívesen időzött - dolga végeztével - a falusi kocsmában, ahol egy-egy kártyapartira mindig rá lehetett bírni. Elmondása szerint nem ivott többet, csak annyit, amit megkívánt egy-egy nehéz nap után.
Mindeközben az asszonya a gyerekeket nevelte, jól, vagy rosszul és egyre gyakrabban érezte valaminek a hiányát. Sehogy sem találta a helyét. Unatkozott. Ideje legnagyobb részét aztán váratlan betoppant volt osztálytársával múlatta. Nem tett ő sem mást, mint a háztartás mellett, szabadidejében - amit hol szűkebbre, hol tágabbra méretezett - mikor, meddig tartott egy-egy "kártyaparti", míg férje a kocsmában időzött, addig ő ezt a fajta "szabadidős" tevékenységet igen csak megkedvelte.
Nem jó szemmel nézte ezt a férj. Szólni még ekkor sem szólt egy szót sem, pedig környezete nemegyszer felhívta erre a figyelmét.
- Te Cimbora! Nem zavar téged, hogy az asszonynál állandóan ott van az a férfi?
Zavarta. Hogyne zavarta volna?
De már csak akkor szólt, amikor hazaérkezvén fáradtan a munkából vágni lehetett a cigarettafüstöt és az isten kávéja sem volt számukra elegendő. Szinte állandó vendégként ott lebzselt az addigra már "családbarát"-nak felmagasztalt, marasztalt „alkalmi” vendég.
A férj kezdeti engedékenységének az vetett véget, amikor hazaérkezvén a munkából éhesen és fáradtan, ismételten nem várta se ebéd, se vacsora. Akkor aztán az asztalra csapott, de akkorát, hogy attól kezdve megszűntek ezek az „egyoldalú” látogatások.
Hiába mentegetőzött már az asszony, hogy csak belefeledkeztek a "játékba"... a férjet nem hatotta meg. Vesztére.
Mert ettől kezdve az asszony újra apátiába esett. Egyre gyakrabban érezte valaminek a hiányát. Sehogy sem találva a helyét. Unatkozott... Addig-addig, mígnem Babetta motorjára pattant és elhajtott, mint a vadlibák. Magyarázatot mindig tudott adni kiruccanásaira.
Ezek az egyre sűrűbbé váló eltávozásai a férjnek sehogy sem voltak ínyére. Hiába mondta az asszony, hogy anyját megy látogatni. Szót szó követte, mígnem...
A férj, ha akarta, ha nem, így is éhkoppon maradt, ráadásul asszony nélkül, gyerekestül.
Egészen addig a bizonyos napig...
Folyt.köv.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
