A szavak mik ölni képesek
Dátum: 2015. április 05. 01:20Műfaj: NovellaCimkék: szerelem, vers, misztikus, ferenc, pósán, képesek, képes, halál, ölni, mik, szavak, szó, élet, romantika, romantikus, érzelem |  |
Életből lészen a halál. Ez igaz, de nem mindegy hogy hogyan. Legfőképp Volszk Gábor életében. ha kíváncsi vagy rá, láss neki. Csak vigyázz, hogy a magad életét meg tudd őrizni.
Jó néhány hónap eltelt már, s mégsem bírok felejteni. Folyton felrémlik előttem, ahogy reggelenként világoskék köntösében lejön a lépcsőn, betér a konyhába, és neki lát a reggeli elkészítésének. A finom tojás és szalonna illatát - azt amit úgy szerettem -, még ma is érzem amikor felkelek, s úgy vágyom rájuk, mint ahogy arra is hogy halljam az én Barbarám gyönyörű hangját, de már hiába… nem lehet.
A nevem Volszk Gábor. 28 éves vagyok, volt újságíró és költő... és én öltem meg a feleségemet.
Szeretném ha ez nem így lenne, de jól tudom hogy így van. Én okoztam a halálát, és meg kell hogy mondjam, mái napig nyomja ennek a súlya lelkemet, mint ahogy a halottat a síri csend, az örök mélységbe. Ha egyáltalán még van lelkem, már nehéz hinnem benne, ezek után csak annyit tudhatok biztosan hogy neki volt, és hogy most jó helyen van. Távol tőlem, egy ilyen förtelmes démoni alaktól, mint amilyen én vagyok.
S hogy most ezt leírom önöknek - illetve bárkinek aki talán egyszer elolvassa -, el sem hiszem. De mindegy, ugyanis szerintem nem is önöknek írom, hanem magamnak szánom. Legfőképp magamnak, mert nem bírom így, nem tudok élni nélküle. Ha már megöltem, akkor jobb ha én is meghalok, amúgy sem hagyhatok élve egy gyilkost, de nem is hagyok. Édesapám rendőri pisztolya egy P9RC - amely most is itt fekszik mellettem - tesz majd róla, ha véletlenül tervem nem sikerülne. De minden bizonnyal sikerülni fog, ha a feleségemnél is bevált, akkor nálam miért ne sikerülne? Ám ha mégsem, legfeljebb apám hűséges társa megteszi a dolgát, legkésőbb ma éjfélkor.
Addig is most már muszáj lesz előkészítenem a terepet, nincs sok időm hátra. Meg kell keresem a verset - amit két és fél hónappal ezelőtt írtam -, azt, ami megölte a feleségemet. Mondjuk annyira nem is kell keresnem, jól tudom hol van. Ott az ágy mellett - ahol ő feküdt -, a szekrény alatt. Odahajítottam be összegyűrve, amikor megtaláltam őt... amikor megláttam...
Nincs veszteni valóm, de mielőtt a verset elolvasnám, úgy érzem illő lenne, hogy még egyszer utoljára gyújtsak egy gyertyát az emlékére, és bűnbánóan elmondjam a 'Mi atyánk'-ot, mert Istenemre mondom, nem akartam hogy ez történjen. Én csak egy verset akartam írni... én csak megírtam, a halál versét.
Kongat az óra, eljött hát éjfél, Barbim itt az idő, megyek te hozzád, remélem engednek. Addig is, eme mécses melyet most a te emlékedre gyújtok kedvesem, emlékezzen rád örökre, és arra hogy mindig is szeretni foglak. Barbara, Barbim, életem. Ezennel tollam lerakom, ez volt az utolsó amit írtam, búcsúzom mindenkitől! Gábor voltam, és most jöhet a Halálnak a verse...
A Halál verse:
Fekete köpönyeg suhan az éjen át,
lelkekre vadászik, éhes. Te leszel
most az esti lakoma, véres pecsenyéje,
mellé némi kolbász és uborka.
Jól lakik az élő hússal, szereti,
hamm, egy hamar bekapja, kell neki.
Csak két szót kell cserébe füledbe
súgnia, kéjesen s reád vágyón,
ha befogod a füled, megmenekülhetsz
talán, vagy mégsem, mert
MEGVAGY, MEGHALTÁL!
Vége.
2014.11.24
Írta: Pósán Ferenc
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pósán Ferenc (#30376) | 2015. június 10. 18:56 |
Ha látja valaki a kiírásomat.. örülnék a véleményeknek!!!! :D Nagyon kellenének minden nvollámnál, ugyanis hamarosan könyvre valót szeretnék gyüjteni belőlük! :) | |
| |
