A szerelem az hazugság?
Dátum: 2014. augusztus 18. 20:15Műfaj: PrózaCimkék: szeretve, elhagyva |  |
Emlékszem, mit súgtál fülembe, mert reggelt indított az óra és hajnalt, imádott érzéki simogatást, ám hatot ütött igen, hatot a szívem, és kimaradt néhány ritmus, és nem szólt a dallam, fény szökött szememből, féltettél rám fontad szíved és aggódtál.
A szerelem az hazugság?
Emlékszem, mit súgtál fülembe, mert reggelt indított az óra és hajnalt, imádott érzéki simogatást, ám hatot ütött igen, hatot a szívem, és kimaradt néhány ritmus, és nem szólt a dallam, fény szökött szememből, féltettél rám fontad szíved és aggódtál. Akkor tényleg féltettél. Most azt mondod, nem is szerettél. Én meg félek. Napvilág fényben az éjt alázó és imádó óra hetet ütött és felkeltél mellőlem. Elhagytál. Tudom. Sok cukorral iszod a kávét.Figyeltem Rád. Figyelek Rád. Azt mondod, hogy akkor sem szerettél. És hogy soha nem hazudsz nekem. Képleteim vázoltam életedhez, értetted, persze te is bonyolult vagy,nem vagy víg szivárván a hajnali szerelemhez, de még is vágyódásokat, adtál és végig húztad kezed végig ajkaimon, tisztán emlékszem a szerelem rezgéseire. Hazudsz nekem. Emlékszem, mit súgtál fülembe, mert reggelt indított az óra és hajnal volt, imádott érzéki simogatás, fülledt éjszaka utáni szerelmes reggel ölelte testünk, és szerelmeskedtünk késő délutánig. Emlékszem, mit súgtál fülembe, ha nem is volt érthető akkor is szerelmes hangod
Azt hiszem, most épp nem is ver a szívem.
Mára már nyolcat üt az óra.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
