Az együtt írt valóság...
Dátum: 2013. február 21. 14:10Műfaj: EgyébCimkék: kiközösítés, képmutatás, hazugság, csalás, ármány, zsarolás, emberi kapcsolatok |  |
Neked, és nekem marad a gondolat szabadsága... Elhittük, elhitették velünk, hogy ... ezen a lapon mi, "te" és "én" vagyunk a fontosak, az élményeink, a tapasztalataink...
Aki megálmodta, majd egyedül vagy másokkal karöltve létrehozta ezt az interaktív online magazint nem tudom hol élt, de hogy nem a földön, hanem nagyon messze a valóságtól, az már biztos. Lehet, hogy az álomvilága, vagy a való élete keveredett össze benne egyszer vagy többször, amikor arra gondolt, hogy a "mese" világa azonosság, a mesehősök a hús, vér, valódi emberekkel... A meséket, szóljon az akár tündérekről, manókról, gonosz boszorkányokról, törpékről, varázslókról, grófokról/nőkről, hercegekről…, békából egy csók hatására királylánnyá változott hétköznapi leányról,... emberek írják. A valódi emberek valóságos helyzeteket élnek át, jókat, rosszakat, legfeljebb (talán) némelyeknek sikerül álmaikat, megvalósítani. Ember és ember között nincs semmi különbség, ha sikerekről, sikertelenségekről próbálja magára vonni a hallgatóság figyelmét. Az írás egyfajta közlési mód a külvilággal, felhívja a figyelmet, hogy létezünk, vagyunk.
Tudod, mi az interaktív online magazin?
Egy csapda. "Tele cikkekkel, fotókkal, videókkal, amit az olvasók maguk írnak, töltenek fel és állítanak össze." - mint mondják: "... az egyik legnagyobb, párkapcsolatokról szóló weboldal"..., aminek a népszerűsége tőled és tőlem percről percre nő, akik egyszer elhittük, hogy a valóságot, amely rólunk "hétköznapi emberekről" szól, ezen a lapon nyugodt szívvel megírhatjuk. Elhittük, mert elhitették velünk, hogy ... ezen a lapon, "te" és "én" vagyunk a fontosak, mindannyian, az élményeink, a tapasztalataink. Megosztottuk saját történeteinket másokkal, akiket nem is ismertünk, hiszen nem kötelező felfedni a kilétünket. Hozzászóltunk, véleményeztünk, csevegtünk egymással a nélkül, hogy tudtuk volna ki van a "másik" oldalon. Ugyanolyan emberek mint, mint te és én - gondoltuk, de az idő megmutatta, hogy ez nem is olyan egyértelmű. Mert amíg én csak egyedül vagyok, addig a velem szemben lévők - idővel megtapasztaltam - sokkalta többen, ugyanis "osztódással" szaporodnak.
Próbálj csak másként gondolkodni, véleményt alkotni, kifejezni a nemtetszésedet, vagy az ellenkezőjét érezni egy írással kapcsolatban, máris meg fogod tapasztalni, hogy Te „nem” az vagy, akinek hiszed magad, hanem amilyen véleményt kialakítottak rólad az írásaidon, a hozzászólásaidon, azon a gondolkodásmódon keresztül, ahogy a világot látod. Te itt csak egy lehetsz a sok közül. Nem számít, honnan jöttél - mondják, de idővel tudni fogod, mert emlékeztetni fognak rá menet közben, vagy a végén, ha elfelejtetted volna. Itt csak büntetés jár. Nincs elévülési idő, ha egyszer, vagy többször nemet mondtál valamire akkor is, amikor ők igen választ vártak. Ők mindig az orrod alá fogják dörgölni!... Mert eddig csak mi voltunk "te és én". Mi számítottunk. De ettől kezdve csak ők számítanak, amit ők mondanak, megpróbálnak elhitetni veled, és másokkal. Ebben a „játszmában” már nincs beleszólása annak, akiről szól a történet, mert egyetlen tollvonással leírták. Megfosztották a lehetőségtől is, hogy szóljon a saját érdekében, kivették a pennát a kezéből. Egyetlen dolgot tehetsz ettől kezdve. Tűröd, elviseled, hogy a döntés az ő kezükben van. Azok kezében, akik bebizonyítotják - megtapasztaltad - nap mint nap, mindenről az ellenkezőjét. Tehetik, hogy a hátad mögött "besároznak", "lehúznak", sértő, groteszk irományokkal (tündérmesékkel) kábítanak, látni fogod hogyan állítanak maguk mellé gyanútlan írogatókat, hogyan fordulnak ellened, válnak közömbössé még azok is, akikről korábban hitted, hogy egy hajóban eveztek.
Neked, nekem nem marad más, mint a gondolat szabadsága.
A valóságot akartad? E helyett megismerted a fortélyokat, hogyan lehet másokat az orruknál fogva vezetni, becsapni, hazudni, osztódni, szaporodni. A csalást. Olyan emberek törnek feletted pálcát, akik maguk is gyarlók, megvesztegethetők, zsarolhatók, tökéletlenek. Azok, akik fennen hirdetik, hogy ez az „együtt írt valóság”. Nem. Ez nem a te, és az én, ez már az ő valóságuk!
Akiknek olyan eszközök vannak a kezükbe, amely ellen semmit nem tudsz tenni. Legfeljebb bólogató Jánossá válhatsz és akkor (talán) megtűrnek maguk között, vagy ha nem tetszik, önként elmehetsz.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#30206) | 2015. február 14. 23:37 |
Igazad lehet?! :-) | |
Válasz idegen hozzászólására (#30205). |
|
2. idegen (#30205) | 2015. február 14. 21:57 |
Talán mert napok, hetek, hónapok telnek,/ Évek, évszázadok menetelnek/ s nem változik meg az ember./ .-.Ha egyszer eldobtam is a "követ",/ emléke örökké követ./ Kísért a múlt,/ mély tóba hullt/ kavics az emlékezet./ Hullám, hullámot követ..../ | |
Válasz Zseva hozzászólására (#30197). |
|
3. Zseva (#30197) | 2015. február 14. 09:26 |
Miért van az, hogy még ma is élő ez a mese, hogy nem lehet elfelejteni? Mi változott, szerinted? Nem lehet elégszer újrakezdeni, görgetni, mert a robaj lehet látszólag elcsitult, de a kő ott van a hegytetőn...egyszer eldobtad.. | |
Válasz idegen hozzászólására (#30195). |
|
4. idegen (#30195) | 2015. február 13. 18:10 |
...és mégis újrakezded, görgeted,/ a hegytető felé a követ./ s amikor a túloldalt elcsitul a robaj,/ rálegyintesz. Semmi baj./ és elkezded megint.../ | |
| |
