Az élet maga
Dátum: 2012. augusztus 19. 17:53Műfaj: EgyébCimkék: idő, élet, prioritás, tisztelet, megbecsülés, gyilkosság, bűn, fontosság |  |
Olyan jó lehet a tájképfestőknek! Kisétálnak a természetbe, gyönyörködnek a látványban, kényelmesen letelepednek egy idilli helyen, majd órákra belefeledkeznek a szépségbe. Bezzeg az én múzsáim! Csak a baj van velük…
Azt mondják, csak egészség legyen. Vigyázunk rá, féltjük, mert egy van belőle. Természetesen sokféle betegségre létezik gyógyír, és van az a sérülés, amiből maradéktalanul fel lehet épülni. Nem azt mondom, hogy oda se neki, de nem én vagyok az első, akinek látható gerincferdülése volt, nincs.
A pénz ugye fontos tényező? Nem tudjuk nélkülözni, legalább egy kevésre szükségünk van belőle. Ha anyagilag meglopnak, a veszteség fáj. A beállt helyzet azonban nem biztos, hogy örökké tart. A pénzedet még visszaszerezheted, vagy kereshetsz újra, nem kizárt, hogy még többet is, mint amennyid volt. Ha jó a portfoliód, behozod a veszteséget máshol. Egyébként lopáskárra létezik biztosítás. Pénzt különben örökölhetsz is, vagy nyerhetsz a lottón. Nem azt mondom, hogy egy rablótámadás még hagyján, de az anyagi kár olyan pokol, ahonnan még lehet visszaút.
Ugye, azt is jól gondolom, hogy minden érző lény számára fontos a lelke? Egy lelki traumát olykor nehezebben vészelünk át, mint egy fizikai sérülést. Valaki a csalódást súlyosabb kifosztottságként éli meg, mintha minden vagyonából kiforgatnák. Ha az érzelmeidet meglopják, vérmérsékletedtől függően érezheted úgy, hogy most aztán felrobbansz, vagy éppen elmehet a kedved az élettől, de mindezek után még mindig képes lehetsz regenerálódni. Nem azt mondom, hogy mi az a kis csalódás, de a lelked újjáéled, amint képes vagy megvigasztalódni.
Van azonban valami, ami soha nem tér vissza, és ez az adott pillanat. Ezt nem lehet csűrni-csavarni, amelyik időegység már volt, többé nem lesz újra. Az ember percei úgy szaporodnak, hogy mindig egyel több lesz az elmúlt percek száma, mindig csak egyetlen a jelenlegi és bizonytalan számú a jövőbeni. Az a különleges egyetlen jelenlegi pontosan percenként cserélődik. Miután csatlakozott a múltbeliek halmazához, vissza nem tér onnan. Soha. Ennél véglegesebb dolog biztos, hogy nincs.
Most aztán felmerül a kérdés, hogy megtanultuk-e reálisan felmérni dolgok értékét. Végzünk-e néha összehasonlítást, és tudunk-e olyan rangsort alkotni, ami valóban az életünket szolgálja? Mire vigyázunk eléggé? Mennyit tékozlunk anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk? Hányszor kell ezen elgondolkodnunk, mire elkezdünk másmilyen döntéseket hozni? Én sem gondoltam bele addig, amíg az élet – visszafordíthatatlan károk formájában - az arcomba nem vágta a felismerést. Oda sem figyeltem, amíg nem lett égető szükségem az éleslátásra. Oly könnyű volt jóhiszeműen létezni a múltban! Nagy kár, hogy azokat az esélyeket már nem hozhatom vissza a korrigálás igényével! Akkor csak nem tudtam, hogy nem becsülöm meg a pillanatot, amikor hagyom, hogy arra érdemtelenek az időmet rabolják. Utólag már tudom, hogy ez nem nagyvonalúság, hanem beletörődés. Az a fontos, hogy meglásd, ha valaki más mindenestül a magáénak tekint. Azt pedig tudnod kell, hogy aki az idődet nem tiszteli, téged magadat sem tisztel. Az idődet a te károdra nyeri el tőled. Ha én tisztellek, akkor nekem a te időd is becses, és eszerint bánok vele. Hiszen az időd az életed.
Gondoltál már arra, hogy egész életed időegységek sorozata, méghozzá adott időegységeké. Az időd mondhatni, te magad vagy. Minden egyes pillanatod a te életedet alkotja, és más sem alkotja az életedet, mint a pillanataid összessége. Így hát mindennek, amit szeretnél megélni, a te saját, mérhető, meghatározható időegységeidben kell szerepelnie. Legalábbis azon kívül biztosan nem lehetséges. A jelen időegység alakulásán múlik, hogy később visszanézve fog-e tetszeni a saját krónikád. A saját történeted lesz-e beleírva, vagy másé foglalja benne a drága helyet. Krónikád lapjai nem cserélhetőek, hiszen a tegnapokat már nem lehet felülírni. A másik ember idejével való visszaélés tehát olyan lopás, ami egyszer s mindenkorra jóvátehetetlen.
Aki az idődet rabolja, az nem egyszerű zsebtolvaj. Aki rátelepedik az idődre, olyasvalamit vesz el tőled örökre és végérvényesen, amit soha többé nem pótolhat senki, semmilyen módon. A pénz, az egészség, a boldogság visszatérhet hozzád, de az idő nem. Ami akkor történhetett volna, amikor nem történt, mert vártál vagy várattak, később még megtörténhet ugyan, de az már egy másik időpillanatban lesz, amikor már más esemény történhetne. Így azonban a másik esemény fog meghiúsulni vagy későbbre tolódni. Innen nézve az időbeni veszteség behozhatatlanabb, mint az életünk összes többi tényezőjét érintő veszteségek.
Az idő tehát egy olyan kincs, amely által sokkal tisztábban felismerhetjük, hogy kitől mit várhatunk. Sőt, ha figyeled az érzéseidet és a viselkedésedet, rájössz, kire és mire szánsz időt szívesebben. Beszélő tükörként használhatod, amikor a kérdéseidet szeretnéd megválaszolni: mi legyek, kit válasszak, merre induljak. Az idő iránytű az élethez. Nem csak abban segít, hogy nyilván tudd tartani, mi mikor történt, hanem abban is, hogy felismerd, mi micsoda és ki kicsoda valójában. Egy ideje őszintén úgy gondolom, hogy valaki idejével visszaélni a második legnagyobb bűn, amit élőlény ellen el lehet követni. Hogy miért vagyok ilyen szigorú? Lássuk, mi az első számú bűn! Szerintem életet kioltani. Azt jelenti, elvenni mástól azt az időt, ami még lehetett volna neki, mindet. Aki nem megöl, hanem az idődet rabolja önkényesen és tudatosan, az megöl arra az időre. Elvesz valamennyit az életedből. Aki az idődre tör, az életedre tör. Nem biztos, hogy ugyanaz kell neki, ami a gyilkosnak, de neked ugyanazt okozza, amit egy gyilkos, csak éppen ideiglenesen. Ráadásul a törvényszegőhöz képest még a lelki kényelmére is vigyázott, hiszen az időrablás nem büntetőjogi kategória. Most pedig bocsássa meg nekem a világ, hogy nem érdekel, mennyire tudatos az illető vagy sem! Általában nagyon is az.
Ha ezek után szívből megharagszol arra, aki rendszeresen visszaél az időddel, vagy csak felismered az eddig kordában tartott ellenérzéseidet vele szemben, ne kezdd el felmentegetni őt, ne adj a tettére ésszerűen hangzó magyarázatokat, mint hogy biztosan nagy szüksége volt rá, és eszedbe se jusson, hogy talán te vagy túl érzékeny! Jobb időben belátni, hogy élősködővel van dolgod, az érdekeid sürgős képviseletre szorulnak, a feladathoz pedig gyorsan kell felnőni. Legközelebb pedig még akkor kezdd el őt annak látni és kezelni, aki, a helyzetet pedig annak, ami, amikor elkezded egy kicsit elnyomva, korlátozva vagy megfosztva érezni magad miatta! Bátran nézz szembe a ténnyel: aki az idődet szabotálja, az életedet szabotálja! Erőt kívánok hozzá!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#25862) | 2012. október 01. 21:09 |
Én is feltöltöttem "A meteor"-t. Hamarosan olvashatjuk egymást! :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25859). |
|
2. Zseva (#25859) | 2012. október 01. 20:47 |
Amit említettem, mert hasonló gondolatokat indított el bennem is ez az írás... a Holt idők..-et már én is feltettem, moderálásra vár... Akkor engem is nagyon foglalkoztatott az idő, mint olyan... :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#25857). |
|
3. Macska (#25857) | 2012. október 01. 20:37 |
Kedves Éva! Köszönöm a visszajelzésedet! Jó volt látni, hogy nem kárba ment idő az időtényezőről írt cikkem olvasása. :-) Főleg, hogy - mivel eldurrant aggyal írtam - túl agyonmagyarázósnak éreztem, és nem éreztem rá, hogyan rövidíthetném. Amit írtál, azzal eszembe juttattad egy másik témámat, amit ide még nem töltöttem fel. Eszembe sem jutott, hogy feltöltsem, mert aktualitása akkor volt igazán, amikor erre járt egy meteor a Föld közelében. Ez majdnem egy éve volt. Ettől függetlenül ugyanazzal az érzéssel találtam szembe magam, amiről Te írsz nekem. Mégis inkább feltöltöm Meteor címmel, persze egy picit várni kell a moderálásra. :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25856). |
|
4. Zseva (#25856) | 2012. október 01. 20:20 |
Kedves Macska! Ha elkezdek olvasni egy írást, mint tettem az imént a tiéddel, ami igen hosszúnak ígérkezett első ránézésre, de tovább menve érdekelt és egyre inkább, a fejtegetésed. Nem kárba ment idő! Sokszor éreztem életem során, hogy az időmre játszanak, és ha magamban meg is fogalmaztam, így nem mondtam ki. Legfeljebb viccesen: Hát lopom én az időm? Vagyis valahol ez nagyon is igaz.... Én ezeket "Holt időknek" nevezem legbelül, mélyen... Most, hogy már annyi időm lenne és mégis kevesebb, mint ami volt, különösen érzem mennyi elvesztegetett, pocsékba, kárba ment idő volt az életemben. Hát ez a sajnos. | |
| |
5. Macska (#25748) | 2012. szeptember 27. 17:23 |
:-DDDD | |
Válasz emillio hozzászólására (#25742). |
|
6. emillio (#25742) | 2012. szeptember 27. 09:38 |
Hát igen! Két l-el! Mert két lábam van! Vagy hárommal kellene írnom? :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#25710). |
|
7. Macska (#25710) | 2012. szeptember 25. 23:40 |
Bocsánat! Emillio, utólag vettem észre, hogy két l-el írod. Látod, én is tudom úgy érezni, hogy most megbánthattam a másikat. Bár szerintem Te nem vagy ilyesmin megsértődős. :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#25699). |
|
8. Macska (#25699) | 2012. szeptember 25. 21:59 |
Kedves Emilio! Szerintem nagyon is kedves vagy, a cicázás pedig jó, barátságos fogadtatást látok benne. A névválasztásnál fel voltam ám készülve rá. A való életben is így alakult, pasik és jóbarátnők szeretetből spontán lemacskáznak, lecicáznak, pedig nem beszélhettek össze. :-) A túl komolysággal igazad van, azzal is, hogy majdnem belekeseredtem. Jó emberismerő lehetsz. Szerencsére valahogy mindig erőt merítek, és folyamatosan igyekszem könnyedebben felfogni. Ma pl. kirúgtak, amire itthon bontottam egy finom bort. Majd lesz valahogy, de legalább nem kell velük tovább szívnom. Vannak még ilyen bíráló írásaim a blogomon (kirako.blogol.hu), azokat sokszor a főnököm és hasonló kaliberű bajkeverők ihletik. Itt nem feltétlenül puffogni akarok, így csak párat töltöttem fel, ami színvonalban megfelelhet a többiek írásainak. Ha sikerül humorba csomagolnom, azért majd töltök fel pár sztorit. Üdvözöllek: Macska | |
Válasz emillio hozzászólására (#25684). |
|
9. emillio (#25684) | 2012. szeptember 25. 09:17 |
Kedves Macska! Nagyon jó a rálátásod a dolgokra, de - szerintem - Te túl komoly vagy! Túl komolyan veszel mindent, ami nem baj, - csak meg ne keseredj! (és én még le cicáztalak! Kedveskedni akartam vele, -nem megbántani) További jó irkálást kívánok! Találd meg benne az örömöt! Sok tisztelettel: emillio | |
| |
