Azelőtt kék volt az ég
Dátum: 2017. február 11. 19:35Műfaj: PrózaCimkék: gondolatok, vágyak, szomorú valóság |  |
Egy vágtató a fékre taposott, aztán tövig nyomta a gázt, szemében már feledett képek mozdultak, mozi hatás, és csak egy szempárra gondolt. Rá nézett, elaludt, és soha nem kelt fel ezután.
Azelőtt kék volt az ég
Hanyag volt az éjszaka, kis tüll kristályokat ragasztott az útra, és hagyta, hogy mindenki érezze, az Úr, az Én vagyok
Sikított a mentő, száguldott.
Egy vágtató a fékre taposott, aztán tövig nyomta a gázt, szemében már feledett képek mozdultak, mozi hatás, és csak egy szempárra gondolt.
Rá nézett, elaludt, és soha nem kelt fel ezután.
A mentőautó figyelmet kiáltott
és vágtatott tovább.
Mindenkiben megállt
egy pillanatra
Aztán a várakozó autók
sorából kivágott egy száguldó
és követte a szirénát
-Apa! Édesepa!-
Anya mondta, még látni kívánsz
rohantam hozzád!
Kitöröltem szememből a könnyet
tálcára raktam a süteményt
amit mindig nagyon szerettél
hab volt a tetején
apró szétvágott gyümölccsel
Mosoly futott szét
arcán álmok fénye
Köszönöm, kedves vagy
de már nem kérem.
Pillantás után oldalt
elfordult, és elaludt
Hanyag volt az éjszaka, kis tüll kristályokat ragasztott az útra, és hagyta, hogy mindenki érezze, az Úr, az Én vagyok
Sikított a mentő, száguldott.
Egy vágtató a fékre taposott, aztán tövig nyomta a gázt, szemében már feledett képek mozdultak, mozi hatás, és csak egy szempárra gondolt.
Rá nézett, elaludt, és soha nem kelt fel ezután.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
