Az érzelmek világában.
Dátum: 2013. március 06. 10:54Műfaj: NovellaCimkék: az érzelmek, fájdalmak, pillanatnyi helyzetek , fájó világa |  |
Egy reménytelen szerelem,minden fájdalmával.A sors adta helyzetek,pillanatával.A mindig visszatérő csalódás útvesztőjében,a gondolatok szabad,féktelen szárnyalása.
Az érzelmek világában.
A téli est szomorú sötét homályában,a lámpák fénye,erőtlenül tör át a párás ködfátyolon.Az égen a csillagok pislákolva világítanak,mintha csak kényszerből tennék.A messziről hallatszó kutya ugatás mi megtöri,a csendes utca magányát.
A férfi az esti sétáját magányosan,egykedvűen teszi ,mint minden este ,már egy jó ideje.Ezer,és ezer gondolat mi így esténként végig fut az agyán.Mint az autópályán rohanó kocsik,vagy a ringben a versenyautók,cikáznak a gondolatai.Van mire most nagyon nem szeretne gondolni,próbálja elhessegetni a gondolatot magától,de mindig mindig visszatér.Hallja az orvos hangját,látja a közömbös képét-Azt a nyirokcsomót kidobjuk,és majd meglátjuk,hogy mi a teendő a továbbiakban.-Szólt volna,de akkor nem tudott,most már csak elmélkedhet rajt,mi lett volna a kérdésre a válasz.Igen,szerette volna megkérdezni,hogy mi van akkor ha ,....De akkor nem mert erre gondolni,talán ezért nem is kérdezett semmit sem.Most vissza-visszatér,és tudja ,napokig így lesz ezzel,míg megnyugtató választ nem kap.
Mennyivel másabb lenne minden,ha Ő itt lenne.Ha most együtt sétálnának,fogná a kezét,érezné a keze szorításában a biztatást,az erőt.A közelmúltban,hányszor adott erőt ,biztatást,most is jól jönne. Lógatva a kezét,kicsit kinyújtja oldalra,de már húzza is vissza,érzi,most ez így ilyen formában gyerekes játék.A szeme csukva,próbálja elképzelni,hogy együtt sétálnak,de nem megy,hiába erőlteti.-Még így sem?-Kérdi magától.
A tegnap esti séta alkalmával kiválasztott egy fényes csillagot,úgy gondolta,ez a csillag lesz majd Ő,és ha felnéz az égre magányos sétái során,mindig Őt látja.De a csillag, sajnos ma,nem bír áttörni a ködfüggönyén.Érezte,ott belül valami nagyon fáj.Ma valahogy nem az ő napja van.
A máskor oly izgalommal várt telefon beszélgetés is hiányzik.Nem,ma nem szabad felhívni,gondolta.Ő nem teszi meg,neki viszont ma nem szabad.Úgy érezte ,a mai nap kapott negatív dolgok,talán nem a legmegfelelőbb egy meghitt beszélgetéshez.
Eszébe jutott az utolsó találkozás,mikor a nő kezét a derekára vonta,de nem érezte az ölelését.Nem zavarta,...már nem.Csak kicsit becsapottnak,számkivetettnek érezte magát,de a vágy,a Nő iránt érzett szeretet,mindent feledtetett.A fenntartás nélküli,önzetlen érzelem,soha nem kérte,követelte a kölcsönös szeretetet.Mint éhező koldus,megelégedett a földre dobott étellel.Nem kívánta ,hogy tálcán kínálják számára.
A templom harangja,átszelve a párás levegőt,éles hangjával tudatta,21 óra van.Nem érezte,hogy így szalad az idő,csak most vette észre,hogy a már megszokott ,nélkülözhetetlen cigaretta sem került elő régóta.A gondolatok,felváltva ,mint gyermekláncfűből fonott koszorú,kapcsolódtak egymáshoz.Megpróbálná,de értelmét nem látja,hogy gondolatait más irányba terelje.Úgysem menne.Most ez a két dolog,a betegsége,illetve a be nem tejesedő szerelme,tölti ki,minden szabad gondolatát.
Újra felnézett az égre,de a csillag a homályba vész.Ma nem láthatom igazi fényében ,gondolta.Olyan mint a szerelme,hol ragyogóan tündököl,hol homály fedi a folytatást.-Nem baj,-mondja magának.De a gondolatai azért mégis,a nővel kapcsolatosak.
Bármi lesz,bármit is hoz a jövő,amíg él,a csillag ott lesz neki.Hol homály fedi,hol vihar felhő takarja,de lesz még úgy is,hogy ragyogóan néz le rá.A szívében ott lesz a nagy Ő,a mosolygós gyönyörű kerek arcával,égszínkék csodálatos szemével.Ha felnéz valahányszor az égre,s ha a csillag ragyog rá,mindig Őt látja majd,tudja nagyon jól.
A lépések még lassúbbak mint voltak az induláskor,de semmi sincs mi arra késztetné,hogy valahova is siessen.Megint egy este elmúlt úgy ,hogy Vele lehetett,szabadon élvezhette a gondolatai szárnyalását,még ha ma nem is vidámságot hozott ez az este,de azért kielégítette lelki vágyát.Az élet rengetegszer produkált már kettőjük kapcsolatában hasonló helyzetet.Nem ismeretlen az érzés sem számára.Tudja,érzi,most nagyon fáj.De talán az égen a csillag is felragyog még,talán nem csak a képzelete,gondolatai játéka lesz a felhőtlen boldogság.
A percek fogynak,az idő halad,bármilyen lassan lépdel is,az átélt gondolatok,szép emlékek is, már csak a múlt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
