Az undor...
Dátum: 2012. szeptember 18. 11:36Műfaj: PrózaCimkék: zsenge |  |
Abban reménykedett, hogy nem fog közeledni hozzá azok után, ami az est folyamán kettejük között lezajlott. Mégis enyhe remegés futott végig a testén, amikor a férfi megérintette.
(A történet igaz. A főszereplő értetlen állt előtte és abban a helyzetben nem tehetett mást.
A kapcsolatok mindig valahol elkezdődnek. Mindkettőn múlik, hogy csak egy futó kaland marad, vagy látnak egymásban valamivel többet annál, hogy itt megálljanak. Ők láttak. Kevés időt töltöttek ugyan együtt, de eleget ahhoz, hogy apró dolgokból összeálljon lassan valamilyen kép...
Számtalan buktatója van mindennek, ezzel mindketten tisztában voltak.
Óvatosságra inti mindkét embert. Mégsem voltak elég óvatosak.
Két ember találkozásából, ami futó kapcsolatnak indul kialakulhatnak mélyebb érzések még ilyen rövid idő alatt is, amit már képtelenek kezelni.
Ahhoz hogy tudják mit akarnak, tisztába kellett jönniük külön-külön is az érzéseikkel. Ehhez mindkettőjüknek időre volt szükségük.
Általában ez nem egyszerre és nem azonnal történik.
Lehet, hogy a főszereplő már akkor érzett valamit, amikor ez a katarzis érte. De még nem tudta kifejezni. Nem szabad lebecsülni ezt a kezdődő érzést. Mert nagy ereje tud lenni. (Elfojtott érzések, vágyak... mindent egy lapra téve...)
*
Akkor, a vita hevében egyre csak nézte a férfit, aki magából szinte teljesen kivetkőzve szórta rá a szitkokat, egyre hangosabban, már-már ordítva, követelte hozza helyre, amit olyan meggondolatlan cselekedett. Egyre jobban belelovalva magát a gyanúsítgatásba.
A nő szinte pucérra vetkőztetve érezte magát, amilyen durva és közönséges kifejezéseket használt a férfi vele szemben, és minden magyarázata hiábavalónak, gyenge próbálkozásnak tűnt a férfi heves kirohanása közben. Nem tudott mivel védekezni és nem is akart már szembeszállni vele. Félt. A félelme attól, hogy ez az ember keresztül lát rajta, szinte lebénította az érzékeit, tompa, egyre fásultabb érzés kerítette hatalmába. Ilyennek még sosem látta. Szinte egyik pillanatról a másikra történt minden.
Ártatlan mesélte el a gondjait, meggondolatlan és naivan, egy percig sem hitte, milyen gondolatokat ébreszt ezzel a férfiben. Ahogyan dühösen mondta a magáét, hogy mi mindent képzel el, hogy megtörtént, először csak a féltékenységének tudta be, nem hitte még, hogy komolyan hiszi, amit mond. Aztán egyre jobban érezte, ez már nem tréfa. Bánta már az őszinteségét. Akkor egy pillanatra átfutott az agyán, hogy megmondja az igazat, amit akkor még csak ő tudott, de valami visszatartotta. Érezte, hogy ez most sokkal komolyabb annál, hogy megértse az ő jelen helyzetét. Hallgatott. És maga előtt látta szinte az egész jelenetet ismét, amikor az a másik férfi azt az ajánlatot tette, tartozása fejében.
A férfi kimondta, nevén nevezte azt a dolgot, ami az ajánlat tárgya volt és a nő úgy érezte, mintha ott lett volna, látta volna az egész sarokba szorított helyzetét. Nem. Nem tette meg azt, amire kérték, de a lehetősége annak, hogy megtörténjen, hajszál választotta el,... nem kevésbé enyhítetve a bűnét. Szinte szégyellte magát azért, amit el sem követett. De ott rezgett a levegőben, és csak egyedül rajta múlott az egész, és ha megteszi, akkor most minden oka meg lenne rá, hogy megvesse, megalázza, talán még meg is üsse.
A nő már nem játszott, már meg sem próbálta visszafogni a férfi megállíthatatlan trágár gondolatait. Nem védekezett, mert már tudta, mindahhoz, amivel most amaz vádolja, nagyon is közel állt.
Ő kimondta azt a közönséges szót, amit tőle kért az a másik férfi. És ez olyan bűntudatot ébresztett akkor a lelkében, hogy szavai sem lehettek már. Maga sem értette, de hallgatott. Ezzel majdnem beismerve azt, amit megtehetett volna, és amitől csak egy valami tartotta vissza... Az undor.
*
Egyre csak húzta, halasztotta, hogy lefeküdjön mellé. Későre járt. Kint heves szél tombolt, dörgött az ég, villámlott, a dübörgés most igen rémisztőnek hatott itt, távol az otthonától, egy majdnem idegen otthon falai között. De a sürgető szavak beláttatták vele, most nem tehet mást. Majd holnap, holnapra minden kiderül.
Bebújt a takaró alá. Abban reménykedve, hogy nem fog közeledni hozzá azok után, ami az est folyamán kettejük között lezajlott. Mégis enyhe remegés futott végig a testén, amikor a férfi megérintette. Váratlan. Egyre jobban érezte a férfi vágyát és adta át magát az élvezete akaratának már nem gondolva semmi másra, csak amiért itt van, vele, hogy érezze még egyszer utoljára, úgy, mint még soha…
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
