Az utolsó találkozás.4.rész.
Dátum: 2013. március 14. 23:42Műfaj: NovellaCimkék: a fájó érzések , a magány elöli menekülés |  |
A fájó múlt ,az elmúló szeretet,elöli menekülés az ismeretlenbe.Mindent feladva,mindenkit feledve,kiutat már nem keresve,de az életet el nem dobva,még élni,...kicsit élni tovább.
Az utolsó találkozás.4.rész.
Szia!
Nem is tudom ,hogy szólítsalak,nem hiszem ,hogy írhatnám Neked,hogy Drágám.pár hét eltelt azóta,hogy hírt kaptál felőlem .
Október vala hányadika volt mikor felültem a vonatra,Kelenföld előtt még küldtem egy sms-t,:Nagyon Szeretlek!Soha sem felejtelek el,a szívemben hordozlak Téged.
Ott kivettem a sim kártyát a telefonból,majd az első kukába dobtam a Déli pályaudvaron.A rendelkezésre álló idő a sim kártyának,2013 okt.,gondoltam majd előtte megnézem ,ki keresett ,mit üzentek,keresett e egyáltalán valaki.
Igen így akartam megszabadulni a zaklatásoktól,és hogy kitudják nyomozni,hogy hol vagyok.
Talán soha sem tudom meg igazán ,hogy jól döntöttem e,de abban a helyzetben,úgy éreztem ,lépnem kell.
Tudtam már előtte ,hogy Te nem mersz bevállalni,éreztem hogy egy köztiszteletben álló embernek,nem mindegy a magán élete,így számodra kínos lett volna a kapcsolatunk.Nem ,nem haragszom érte ,hidd el megértelek.Fájni csak az fáj csupán ,hogy a tervezett hosszú téli estéket nem tölthetjük együtt.
Most karácsony közeleg ,itt ülök egy lakókocsiban ,és figyelem ,hogy nem lopnak e a fenyőfákból .Nem sokat fizetnek ,de legalább valamit kapok cigire ,meg egy kis kajára elég.
Ja ,talán kicsit előre szaladtam a mondandómmal,kezdem az elején.
Ott tartottam ,hogy leszálltam a vonatról,otthon feltankoltam pálinkával,gondoltam így könnyebb lesz beilleszkednem ,elfogadtatni magam.
A Déli pályaudvaron ,illetve az aluljáróban kezdetem ,helyet keresni magamnak,gondoltam jobb előre gondolni az éjszakára.
Nézegettem a figurákat,de mind visszataszító volt,már féltem,itt nem találok egy normális embert ,kiben megbízhatok.Akkor akadtam Szegecsre-tisztességes polgári neve ,Szendrődi Csaba,de itt ebben a világban ,senkinek sincs polgári neve.
Mikor láttam ,hogy kissé normálisabbnak néz ki a többinél,oda mentem hozzá,megkínáltam pálinkával,-innen a nevem Pálesz_-,majd elmeséltem szépen lassan az életem ,a késő délutánba még belefért.
Ő is elmesélte az övét -de erre majd visszatérek.
Már sötétedett ,mondta kövessem,mentünk az utcán ,az őszi faleveleket rugdaltam izgalmamban,nem tudtam mi vár rám,hova megyünk,milyen lesz az első éjszaka hajléktalanként,-de most már érzem ez a szó ,hogy hajléktalan ,nem fejezi ki igazán az embert ,ki ilyen sorsra jut,vagy ilyen életbe menekül,a helyes szó ,talán az elfeledett lenne rá.
Egy kis erdőhöz értünk,megállt ,felém fordult ,és halkan beszélni kezdett._-Figyelj rám ,itt ahova megyünk,a Mackó tulajdona,Őt tisztelni kell ,Ő a főnök,amit mond az úgy van ,annak úgy kell maradni.
Pár száz méterre ,egy lemezekből összetákolt kis házhoz értünk.Megint felém fordult ,megint beszélni kezdett,:Ne ijedj meg Tőle ,nagyon jó szívű ember,csak mindig morcos,a jó pálinkát meg szereti.
Kicsit azért én tartottam Tőle ,de mikor beértünk,beléptünk a már az est szürkületébe burkolózó kunyhóba -jó nevezzük épületnek-.egy közel százhúsz kilós ember állt előttem a maga százhatvan centijével.Már meg is értettem a név mit ,és kit takar,olyan volt mint egy mackó,úgy nézett ki mint aki,egy étterem főkóstolója lenne.
Eddig olvastad!
Nem szólt,kimérten nézett rám ,de éreztem elfogad,valami ezt éreztette velem.
Szegecs rám szólt ,: na nem kínálod meg a tulajt egy kis melegítővel ,-ami igaz az igaz,melegnek nem volt mondható ez a ház,talán mindenkire ráfért egy kis pálinka.
Mivel én nem iszok alkoholt ,megkínáltam őket,illetve oda adtam egy üveggel nekik,had igyák meg éjszakára ,fűtés helyett.
Nekem maradt a sok rongyból összerakott ágynak nevezett ,alvóhely .
Talán ,a még otthon magamra vett ruhák kissé elegánsnak tűntek az ilyen körülmények közt.Mikor félve ültem le az ágy szélére ,szegecs megjegyezte:holnap kapkodj össze valamit ,itt amit találsz,a ruhádat talán még valamennyiért eltudom adni,abból is lesz egy kis pénzünk.Ja elfelejtettem mondani-tette hozzá-itt minden megszerzett cucc ,pénz közös,csak Mackó nem megy sehova sem ,Ő a házra vigyázz.
-Ha lehetne,én még pár napig megtartanám,ugyanis jön fel Pestre a volt barátnőm ,Mindenszentekre és még egyszer utoljára meg akarom lesni,látni szeretném.
- A helyedbe nem tenném ,-mondta Szegecs-,úgy jársz mind én.-de nem mesélte el,de azóta már tudom .Egyszer az aluljáróban nem vette észre a lányát ,a lány meglátta ,és elfordította a fejét,ez akkora fájdalmat okozott neki,hogy a mai napig nem heverte ki.A gyereke ,akiért mindent megtett,szégyenli,pedig az anyja miatt került ide.
-Nézd, a Te döntésed nálunk szent ,mi egymás érzéseit nem befolyásoljuk,itt mindenki szabad,de jól gondold meg mit teszel,lehet,hogy a be nem gyógyuló sebet szaggatod fel.
Ezen elgondolkodtam,és úgy döntöttem ,én nem mehetek oda a vonathoz ,nem láthatlak többé,el kell fogadnom,hogy már többé nem létezel a valóságban nekem.
Igen a valóságban nem ,de a szívemben igen ,minden nap,szinte minden órában ott vagy a gondolataimban,most is azért írok itt neked ,amit tudom ,hogy nem kapsz meg soha sem,de még is jó hozzád írni,elmondani mindent ami velem történik.
Ja az ötlet onnét van ,hogy találtam a bevásárló központnál egy füzetet,és tollat vettem,és persze még egy füzetet is ,mert nagy betűkkel kell írnom ,a kisbetűket már nem látom jól.Most itt épen van időm írni,nincs nagy forgalom.Este már nem tudok mert nagyon el kell bújni ,ez a lakókocsi nagyon hideg,de miért is ne lenne fűtés nélkül,mikor kint is mínusz tíz fok van.
Az első nap mikor felajánlották ezt a munkát ,egyszerre Te jutottál eszembe ,és hogy vajon Neked milyen karácsonyod lesz ,és kivel,vajon van e már valaki az életedben?Szóval kérdések özöne jött sorjában,de ennyire már ismersz engem.
Gondoltam rá ,hogy milyen díszeket,milyen égőket raksz majd a fára?Ahogy Téged ismerlek,biztos kék gömbök,és fehér gömb izzók lesznek a fán.
Nekem is mindig így tetszett ,minden díszítés nélkül,kék gömb ,és fehér gömb égő ,és egy kis boa szolidan.
Vajon lesz valaki kinek vállára hajtott fejjel csodálod a gyönyörű fát ,élvezed a fenyő friss illatát,és közben a szívedet melegség járja át ,oly megható kép ez,szinte látom magam a "valaki"helyében ,és átölellek,füledbe súgom ,:-Drágám én olyan boldog vagyok!
Igen, így az ünnep előtt kicsit nehéz közömbösen gondolkodni,egykedvűnek látszani.
Most is úgy érzem ,meg kellene néznem a sim kártyát,de nem merem ,félek,hogy nem üzentél semmit sem,félek ,hogy talán nem is kerestél,ez nagy csalódás lenne számomra .Már gondoltam arra is,hogy talán jobb lenne elveszíteni,lehet,hogy könnyebb lenne a szívemnek is,hogy nem gondolnék folyton Rád.
Minap ,mikor megláttam egy párt kézen fogva sétálni,az utolsó találkozásunk jutott az eszembe ,mikor együtt sétáltunk,és Te vásároltál,majd elkísértél a vonathoz,mikor utoljára láttalak Téged.Többször eszembe jut ez a kép ,és ott érzem a kezed melegét a kezemben,érzem a bőröd lágyságát ,a gyengéd szorításod.
Nem ,nem tudom feledni,a már felejthetetlenek tűnő utolsó pár napot,bár mindig jó volt veled ,de ezek a napok ,éjszakák,együttlétek,mély nyomot hagytak bennem,örök emlékként kísérnek.Az ágyad ,a huzat ,a párnák , az illatod ,kedves mosolyod,gyönyörű kék szemed,mind mind velem vannak,mint egy útipoggyászt cipelem. égőket raksz majd a fára?Ahogy Téged ismerlek,biztos kék gömbök,és fehér gömb izzók lesznek a fán.
Talán Neked ,az emlékednek köszönhető,hogy a menekülés ezt a formáját választottam ,és nem a gyávák ,egyszerű megoldását.
Szeretnélek,amíg élek mellettem tudni,érezni közelséged,ha Te nem is lehetsz már velem többé.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
