Black Ice: Démoni fütyfürüty
Dátum: 2014. szeptember 10. 10:16Műfaj: VersCimkék: álszent, hit, vers, fütyfürüty, black ice, démon, ember, isten, gondolat |  |
Mindenségnek a kényszerzubbonyában,
olyan szentül hiszed, érted orgonáznak.
Megmártózva ima, már a szenteltvízben,
égbolt alant eme porban, te fürdesz igen.
Bibliát forgatod, keresztet vetve forogsz,
templomos lovagkori romok, önostorod.
Múljál már ki ha nem te varázsministráns,
semmiségtelenségi mise meséd is mutáns.
Szerzetes leszel, vagy csak ismét papolsz,
csendé alvadó harangzúgás s bandukolsz.
Őt szádra mered venni, álszentként, hiszen;
Ő megbocsájt én nem felejtek szégyentelen!
Teremtő behallgat, benned lelne-e hittet,
reménytelen ahogy magad is, keresztezed.
Pápaként páváskodva feszítenél ezt tudom,
csak te s lelked az égő, bálcsipkebokrodon.
Hamis próféta, nagy szavak mögé bújva el,
értem imádkozik, közben átkoz, ma újra el.
Nyájban báránybőrbe bújt ordas sem vagy,
patacsattogásnyi kín kénköves parazita vak.
Isten teremtménye, de stafétapilleszárnyak,
angyalgyökérbe kevert, démoni fütyfürüty.
Őt szádra mered venni, álszentként, hiszen;
Ő megbocsájt én nem felejtek szégyentelen!
