Black Ice: Szenvedélyt szenved az éj
Dátum: 2013. október 15. 22:52Műfaj: VersCimkék: költemény, black ice, szerelmes vers, írás, költő, hit, feltámadás, szenvedés, vágy, szenvedély, love, érzés, érzelem, mindörökké, szerelem, örökké, szeretet, vers |  |
Lélegzetvételi hiányérzetemben szédülés,
szívdobbanásközi sírcsendiség ima, a rés.
Szívom illatod mint hitehagyott élőhalott,
lélekdarabkás lentről feldobva, itt vagyok.
Nyikorgóördögkeléken, ő maga eltolt eléd,
menny s pokol pakolt örökké, szenvedélyt.
Kíván, akar, vágyakozva rád szenved az éj.
Lüktetési csókíze egybetérve vágyfelkelés,
temess magadba exhumálva örömébredés.
Szenteskedéstelén elvakult lélekpor bigott,
beléd nyugodtam, mélyen a szeretetmagot.
Nyikorgóördögkeléken, ő maga, eltolt eléd,
menny s pokol kipakolt örökké szenvedélyt.
Kívánj, akarj, vágyakozzál, szenvedd az éjt!
Lélegzőtetem méltóságteljes szeretet a tét,
lépést tettem fénysötétségből ismét, feléd.
Én szemtelen, szívem láss korbácsolj ha jó,
Obolosztalanul szerelemkaróban a hithajó.
Nyikorgóördögkeléken, ő maga eltolt eléd,
menny s pokol pakolt örökké, szenvedélyt.
Kíván, akar, vágyakozva rád szenved az éj.
Leheletvékonyan befedő hamvam így tiéd,
örökké szeretni foglak, itt nincs ok s miért.
Toxikózisom a legédesebb, ha szerelemfaló,
lényegem élni, halni, csak érted helyénvaló.
Nyikorgóördögkeléken, ő maga, eltolt eléd,
menny s pokol kipakolt örökké szenvedélyt.
Kívánj, akarj, vágyakozzál, szenvedd az éjt!
