Black Ice: Nyugtával dicsérve
Dátum: 2014. november 10. 06:26Műfaj: VersCimkék: vers, naplemente, szürkület, alkonyat, black ice, rím, költő, nap |  |
Gyönyörködöm benned ahogy sötétségben hagysz,
megnyugvásban hiszen bennem ég, lelki méhviasz.
Fényed eltűnt, nyugtázza szirmait bezáró sok virág,
százszorszép így kitárul utánad itt mint a lángvirág.
Ligetszépével tekerve dohányt gondolva rád éjjelen,
vajon lesz e holnapom s ébredésed, ismét nézhetem.
Nap lement, eltelt útidőhalmaz felett lásd merengve,
nem vakítasz, nyugtával dicsérve csodás naplemente.
Tücsökciripelésnyi csend jövőköd takar, bealkonyult,
akkordokkal jelen, fülemüle dal, oly szürkület a múlt.
Horizonton mikor majd újra ébredsz, fénnyel keress,
lecsukódott szemeim nyitója talán, egy új nap lehetsz.
Most látom itt a csattanó, pedig maszlag nyílik felém,
csodatölcsér ontja álmait, erény a fagyig tartó remény.
Nap lement-e, eltelt útidőhalmaz felett lásd merengve,
el nem vakítasz, nyugtával dicsérve csodás naplemente.
