Csapda… (1)
Dátum: 2012. október 31. 12:50Műfaj: PrózaCimkék: nyugtalanság, álom, ébredés, élet |
Ne legyél álszent. Nem igaz, hogy ezeket te nem élted meg, vagy nem vagy éppen nyakig benne, nem kellemes, tudom, de túl lehet élni. Nézz szembe őszintén magaddal, és rá fogsz jönni, ezen csak te egyedül tudsz változtatni.
Megint csak kínlódsz, nézed a semmit, nyitott szemmel bámulod a sötétet. Forgolódsz jobbra, balra, minden mozdulatod egy újabb köhögést idéz elő. Úgy sem bírod már! Csak erőltetés az egész, miért szenvedsz akkor? Kelj már fel és tedd a dolgod! Ennek így semmi értelme! Tegyél fel egy kávét, szívd el az első cigidet, amelyet majd követ a többi, menj el, a bolt éjszaka is nyitva van, vedd meg a kis pálinkádat és igyál. Megnyugszol. Rutinból teszed már úgyis régen, minek ennyit agyalni ezen? Jó, vagy rossz, attól függ, kinek mi a jó, vagy mi a rossz? Ezt most tedd félre, most ez nem számít. Most csak az számít, hogy ezt a napot úgy kezd, úgy vészeld át, ahogyan megszoktad, amíg nem tartasz ott, hogy változtatni is akarsz ezen.
Amióta a fejedbe vetted, hogy nem akarsz egyedül élni tovább, bírni sem lehet veled. Állandóan jársz, kelsz, mint egy bolygó hollandi, tudod egyáltalán mit szeretnél? Biztosan ezt akarod? Vagy csak játszol az érzésekkel. Vigyázz! Nem csak rólad van már itt szó. Ott van egy másik ember, aki hasonlóan gyötrődik, vagy nem, mint te, és talán éppen azt várja, hogy valaki kimozdítsa őt is ebből az ördögi körből. Te is benne vagy nyakig, de ettől kezdve, hogy valaki mással akarod, vagy szeretnéd a köröket lefutni, már felelősséged is van. Mert azt teszel magaddal, amit akarsz, ha jó, ha rossz, de csak óvatosan. Még megégeted szegényt. Úgyhogy csak vigyázz! Ne bántsd meg túlzottan, de legyél nyílt, következetes, és szerény. Ne ugorj fejest, egyenesen a közepébe. Fuss még néhány kört, mielőtt elkezded. Mikor futottad le te a köreidet? Erre már nincs idő.
Gondolj valami szépre, valami jóra, amiről lehet, hogy utólag azt fogod hinni, nem volt az, de ha visszaemlékszel, a kétségeid kis időre félre tudod tenni, ha akarod. Nem volt benne részed már rég. Nem is gondoltad, hogy valaki úgy is nézhet rád, nem csak, mint egy igavonó állatra, aki maga körül mindent rendben tart, dolgozik, mint a barom, csizmába bújik és átmegy farmerba, látja azt is, amiről te már rég megfeledkeztél, a nadrág alatt formás feneked és lábaid vannak, amit a férfi szeme nem téveszt, a többi a fantáziája dolga, te nő vagy. Nem is akármilyen fából faragott. Kemény, mondod magadról, durva olykor, agresszív, ha kell, de érzéki, ha a helyzet úgy kívánja. Sokféle arcod van, amiből a jó, vagy a rossz kerül előtérbe, attól függ mit produkált veled az élet. Minden helyzetre nem vagy felkészült, az adott szituáció téged is meg tud téveszteni, vagy el tudja hitetni, hogy ennek így kellett történnie. A helyzet hozta, a helyzet elvette.
Folyt.köv.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.