Csak egy numera...
Dátum: 2012. szeptember 17. 15:32Műfaj: PrózaCimkék: zsenge |  |
Nem vágytam társra, hiszen ott szuszogott mellettem már elég régóta... (Az éremnek két oldala van... ez lehetne az egyik. Mégse higyj második olvasatra se a szemednek, mert a hasonlóság megtéveszthet.)
Történt egyszer, hogy az ingyenes hirdető újságban olvastam egy hirdetést a társkereső rovatban. A szöveg, imigyen szólt:
"Középkorú 170/76 őszes hajú, jó megjelenésű, igényes úriember társát, párját keresi csinos, kedves hölgy személyében, hosszú távú kapcsolatra. Ház, kocsi van."... A fele sem igaz - gondoltam, de próba szerencse.
Amúgy is az utóbbi időben igencsak rosszul ment az "üzlet". Elhatároztam, hogy becserkészem ezt a pasit. Végül is, ha nem jön össze mit veszíthetek? - gondoltam. De elhessegettem minden negatívot, és már csak egyetlen dolog járt az eszemben, lesz egy éjszakám, ami talán még izgalommal is járhat. Nem beszélve arról, nem terveztem még rövid távú kapcsolatot sem. Nem vágytam társra, hiszen ott szuszogott mellettem, már régóta. Kicsit unatkoztam mellette, mert nagyon leeresztett a drágám. Egy kis izgalomra volt szükségem. Kezdtem magam elhanyagolt asszonynak érezni!..
Vártam, és vártam, hátha jobbra fordul a sora, de semmi se változott. Majdhogynem nekem kellett eltartanom. Alig győztem. A kuncsaftok is leeresztettek. Az ünnepek közeledtével első volt mindenkinek a család. Nem mentek jól a "dolgaim". Megértette volna vagy sem, nem kérdeztem tőle...
Említenem sem kell, miután felvettem vele a kapcsolatot, éjjel-nappal csörgött a telefonom. Szinte már zsibbadtam tőle, annyira tolta magát, mégis valahogy megfogott a szövegével, és a kellemes modorával, úgyhogy többszöri csacsogás után meg is beszéltük hét végére, szombatra a randit. Gábor, mert ez volt a neve, olyan ötvenes, de ez ő mondta magáról, és amit még hozzá tett, no meg a külsejéről. Hát a méreteiből leszámítva azt a pár centit, ami még hiányozhatott sem lehet egy Adonisz - gondoltam. De ez abból a szempontból szinte mellékes volt. Az ágyban minden pasi egyforma.
Tudtam, hogy én nem fogok szégyent vallani, ha személyesen meglát.
Sose felejtem el. Egy keddi nap volt. És a társam ott szuszogott mellettem. Na - gondoltam, ebből nekem elegem van! Nosza. Nem várhatok ítélet napig. Az ünnepek közelednek. Cselekednem kell. Ez a nem éppen ifjú titán szombaton akar velem találkozni. Baromira értettem a meglepetésekhez. Elővettem régi jól bevált trükköm, és kikerestem a megadott telefonszáma alapján, hol lakik? Meglepem a drágát. Ki tudja? Hátha egy szélhámossal akadtam össze?
Egy nappal a megbeszélt időpont előtt, pénteken úgy este fél hat tájékán lehetett, amikor a távolsági busszal beértem a pályaudvarra. Egy óra buszozás után ahhoz nem volt semmi kedvem, hogy a helyi járattal induljak tovább, ezért mindent egy lapra téve, semmi lacafaca felhívtam őt mobilon. Felkészülve minden eshetőségre... Mázlim volt. Belehallózott a készülékbe, de időt sem hagyva neki, hiszen tudtam ki van a vonal másik végén, közöltem vele:
- Hol vagy már?.. Másodszor hívlak..., és ezt eléggé határozott hangon, követelőzően mondtam.
- Oké! Ne haragudj - felelte kissé zavartan, miután megmondtam neki, hogy ki vagyok, de tusoltam éppen, és nem hallottam, hogy csörög a mobilom. (No kislány... ezt becserkészted? - gondoltam.)
- Nem tesz semmit - válaszoltam, de változott a programom. Itt vagyok a busz pályaudvaron. Gyere értem!
Nem telt bele húsz perc és begördült a pasikám. Ahogy kiszállt a kocsijából egy alig óriás, a sejtésem beigazolódott... de mint mondottam a méretek nem számítanak, hiszen az ágyban minden pasi egyforma. Nálam ez nem lehetett szempont...
Szóval... ott az utcán megismerkedtünk. Kb. láttam mire lehet képes!... Udvarias, előzékeny volt, mosolygósan tette, vette magát és rettentő mód nem tudta leplezni a kíváncsiságát. Mohóságot sejtettem mögötte. Úgy méregetett, mint valami csodabogarat. Nem mondom a 165 centi magasságommal, 55 kilómmal, szőke, tüsis, de inkább kócosra fésült hajammal, egy-két finom csík melírral benne, halvány zöld kosztümben, ami illet a sötétszürke hosszú kabátomhoz, hiszen tél volt és a szemem zöld színéhez, fekete hosszú szárú lakk csizmámban, hozzá illő táskával a vállamon... igen jó benyomást kelthettem úgy elsőre. Mások úgy mondanák erre:... "kurva jó nő!"
Ezt ő is észrevette, mert megnyalta a szája szélét.
Ettől kezdve már nem lehetett kérdés a továbbiakban, hová menjünk? Hozzá természetesen, de előtte eldöntöttük se perc alatt, hogy egy táncos, zenés szórakozóhelyre megyünk előbb vacsizni. Elvégre nem vagyok én egy olcsó nő, aki csak úgy beugrik egy idegen ágyába, ismeretlenül, ráadásul éhgyomorra?
Vacsora közben igen jó hangulatba kerültünk. Minek húzni tovább az időt, hát elindulnunk. Természetesen hozzá. Útban hazafelé kezdtem ráizgulni, mert elkezdett tapperrolni, ami egyáltalán nem volt ellenemre. Sőt nagyon is tetszett! Csak annyit mondtam, ez veszélyes így vezetés közben, Drágám!
Haza érve lefürdettük egymást, és ágyba bújtunk. Fergeteges hancúrozásba kezdtünk, ami számomra csak egy strigula volt. Ettől függetlenül megállapítottam nem egy kezdővel van dolgom...
Már befejeztük, amikor egyszer csak megszólalt a telefonja, és amit igen idegesen vett fel. Érdeklődtem, hogy ki volt ez? - mert furcsállottam azt, hogy éjnek évadján, lehetett ugyanis kb. hajnali három óra, ki hívhatja? Akkor közölte velem, hogy csak a felesége volt. Hozzátette, a volt felesége, és hazajött külföldről. Nahát ez engem kissé meglepett, különösen a "csak" és a "volt" és akkor most mi "van"? - gondoltam... de ő mindjárt igyekezett hozzátenni, hogy külön élnek, és hogy neki is kijár egy kis szeretet, szórakozás. Na - gondoltam az lehet, de akkor ideje elhúzni. Egyáltalán nem esett jól ez a nem várt fordulat. Mégiscsak szélhámos - gondoltam, hogy így kellett megtudnom, neki van felesége...
Hirtelen eszembe jutott a párocskám, aki azt sem tudja merre járok? Ó a szegény!... nem érdemelte ezt meg tőlem! Ideje visszabújni mellé az ágyba és kiengesztelni. A kis kalandom, ami mégsem úgy fejeződött be, ahogyan elképzeltem, nem ütött nagy sebet rajtam. Így az ünnepek közeledtével eddig is le kellett rövidítenem a randijaimat. Ezek után gyorsan összekaptam magam és útra készen közöltem vele, hogy nekem mennem kell.... Kelletlenül felkapta a ruháját, majd miután bevágódtunk az autóba, közöltem vele a tarifát. Akkor egy pillanat alatt levágta, hogy kivel áll szemben. Keményen tartotta magát, és nem fizetett.
Na!... gondoltam ez is egy potyautas. Nem baj, legyen neki is valami ajándéka így ünnepekre!
Eddig 13 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#25717) | 2012. szeptember 26. 00:15 |
Csak időben szólj, ha ilyenre vetemednék! :-) | |
Válasz emillio hozzászólására (#25712). |
|
2. emillio (#25712) | 2012. szeptember 25. 23:45 |
Tök mindegy, hogy jót vagy rosszat gondolsz rólam! - Csak közömbös ne legyél velem soha! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25688). |
|
3. emillio (#25711) | 2012. szeptember 25. 23:42 |
Jánosom! Olyan is van, amikor, - ha valakivel jót teszel, azt hiszed, hogy hálás lesz érte! .......- aztán a hálásról meg szó sem esik! | |
| |
4. Zseva (#25689) | 2012. szeptember 25. 15:05 |
Az nem kifejezés! Első helyen kell legyen az érzés. Ha elmarad a hála, a köszönöm, akkor keletkezik ilyen-olyan hiányérzet, amit már ki lehet fejezni akár pénzben is. :-) | |
| |
5. Zseva (#25688) | 2012. szeptember 25. 14:58 |
Megéred a pénzed... de legalább van hozzá humorod. Az sem egy utolsó szempont, ha felkarolod az elhanyagolt asszonyokat, lányokat. Csak gondolni merem, hogy a viszonzás sem marad el. Kellene, hogy rosszat gondoljak rólad? :-) | |
Válasz emillio hozzászólására (#25660). |
|
6. Bányai János (#25667) | 2012. szeptember 24. 20:49 |
Van amit pénzben nem lehet kifejezni, csak érzi az ember, hogy hálás lesz. -D | |
| |
7. emillio (#25660) | 2012. szeptember 24. 19:38 |
Tudod, - én aljas módon mindig abból profitáltam, hogy voltak - vannak unalmas palik, akik ahelyett, hogy pátyolgatnák - kényeztetnék a kedvest, - még az előjátékuk is csak abból áll: - Édesem, - öleld át magad! Na én a szitut kihasználva, ezeket a lányokat - asszonyokat kezdtem el kényeztetni! És, hogy ne csak rosszat gondolj rólam, én ezért az önkéntes misszióért soha nem fogadtam el pénzt! ( Hát néha aranyat, műtárgyat talán) :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25624). |
|
8. Zseva (#25624) | 2012. szeptember 23. 08:21 |
Szeretem, hogy ilyen elnéző vagy. :-) | |
Válasz emillio hozzászólására (#25618). |
|
9. emillio (#25618) | 2012. szeptember 22. 17:21 |
Nem nagylelkű volt, - hanem kiéhezett! Mivel otthon nem kapta meg a betevőt, - próbálkozott máshol! Ez természetes! Egy unalmas palinál rosszabb, - csak két unalmas pali! Hát persze, hogy a hazafelé úton kis tüskeként bemondja a számlát! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25598). |
|
10. emillio (#25617) | 2012. szeptember 22. 16:58 |
Hát, ha akarod, privátban elmondom, vagy , - ha akarod, megírom itt az oldalon - közszemlére téve! Válassz! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25605). |
|
11. Zseva (#25605) | 2012. szeptember 21. 19:59 |
Az igazsághoz tartozik,... ennek a sztorinak egy másik változata is létezik... úgyhogy megértem, ha megérted a pasit... Arra azért kíváncsi lennék, hogy te hogyan oldottad volna meg fordított felállásban, mert ez a sztori a nő szemszögéből mutat be egy társkeresést... Azt nem kell mondanom, ez csak fikció... de az élet tartogathat ilyen és ehhez hasonló meglepetéseket?! | |
Válasz emillio hozzászólására (#25589). |
|
12. Zseva (#25598) | 2012. szeptember 21. 08:58 |
Meg sem hatódtál? Pedig milyen nagylelkű volt a nő! | |
Válasz emillio hozzászólására (#25589). |
|
13. emillio (#25589) | 2012. szeptember 21. 01:04 |
Megértem a palit! Az aktusért én sem fogadok el pénzt! :-) | |
| |
