Csak lufik lehetünk...
Dátum: 2014. január 10. 14:49Műfaj: VersCimkék: érdek |  |
Érzem azt a semmit, amit ölelek,
hallgatom a rézsün érdek értelmet
de feledni a szépet nem tudom,
belenyugodni a készbe nem akarok.
Van ebben egy nagy, tétova űr,
amit alig látunk, gazdag semmi,
Példátlan kín vezet át, rajta lenni,
égett koszorú, keserű bűz.
Féltem, hogy többek jobbak,
csak félő, gyenge szidalmak,
bánatos semmi otthona,
bútortalan gyermek és kisszoba.
Talán a kínai új év, ami kíván,
édes lazac, savanyú pisztráng
zöld cukorka, ékes zselé ízében,
feldobott szárazság, teljes képében.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
