Csalfa vak dívány
Dátum: 2012. március 03. 23:49Műfaj: VersCimkék: csalás |  |
Hosszú évek óta nem találom a képzetet,
ahol vidáman tapasztalom a hű érveket,
egy gondolatot, egy mesét, villámlást,
kértem tőle az élményét és hatalmát.
Nagy ajándékot adtam Neked,
talán többet ér mint bárki élete,
megkaptad a reményt és bizalmat,
de mindent, mindezt elpazaroltad.
Naív vagyok és hiú,
végzetes kiút,
bele a tervbe, amit tápláltál,
el a mai eszmétől, kántáltál.
Belém építetted a világot,
hogy éljek benne,
és félretereltél eközben,
adtál mesét és hitet,
lenyomtad a jót és fájót,
altattál benne, mint egy tál tejet,
megsavanyodtam és letörtem,
vezettél mint egy bábot,
zavartál mint legyet,
haragba vittél mint egy hitványt,
zavarba ejt, hogy megtetted....
Megvezettél, megcsaltál, hazudtál,
miközben én adtam a lovat ami nyargal,
át a folyón és mezőn, bele a célba,
ott, hol csak Te vagy és az akaratod,
ahol benne lehetsz a rémálomba,
nem vagy több annál mint amit érdemelsz,
nem jutsz többre mint amit érlelsz.
Nem vagy több egy csalónál,
hazug hitvallónál,
zsíros csatalónál,
elmúló akaratnál,
Egyike vagy a gyáva cselnek,
amiben a jók elveszítenek.
Legyél hát okos és csalfa,
ne menj túl magasra,
ha lezuhansz a porba,
gondolj a szavamra,
Te is csak egy áterőszakolt ember vagy,
akin hatnak az évek, és nem a hűtlen bélyeg...
Legyél hát Ő, a becsmérlő, észveszelytő,
rákellő, divatszedő, darabrejtő!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
