Csigaház
Dátum: 2013. augusztus 03. 08:06Műfaj: NovellaCimkék: bizalom, barátság |  |
Nem voltunk egyedül. Nem akartam őt zavarba ejteni, nem is volt semmi ebbéli szándékom. A pillanatnyi érzésemnek adtam egy kis teret. Ebbe a simogatásba ez ki is merült...
Rég láttam! Megsimogattam az arcát. Olyan kedves, helyes profilja volt. Semmi hátsó szándék nem volt bennem. De én ilyen vagyok. Kifejezem azt, amit pillanatra érzek. Azt észrevettem, jólesett neki, amikor megkérdeztem, „Merre jártál ilyen hosszú ideig?”, de a szemét követve azt is, miközben az arcát súrolta a kezem érintése, ahogy felhívja a figyelmemet, nem vagyunk egyedül a szobában. Valóban. Nem voltunk egyedül. Nem akartam őt zavarba ejteni, nem is volt semmi ebbéli szándékom. A pillanatnyi érzésemnek adtam egy kis teret. Ebbe a simogatásba ez ki is merült.
Megértettem a pillantását. Többet is belemagyarázva ebbe, mint ami valójában lehetett. "Zavarja?"... Ez eszembe sem jutott. Nem is tudhattam arról, mivel töltötte ilyen hosszan másutt az idejét. De valahogyan ki kellett fejeznem, mert érdekelt, a hogyléte és jólesett a jelenléte.
Ő talán többet képzelt ebbe a mozdulatba? A korkülönbség közöttünk nem kevés. Ezzel tisztában voltam. Az okossága, a fiatalsága mellett én mást is észrevettem benne idáig, az embert, mint érdemesre erre odafigyeltem.
De ez a pillanat, a szavak nélküli rezdülése kijózanítóan hatott, a szeme többet elárult minden gondolatnál...
Visszahúztam a kezem és megértettem. Az őszinte, igazi választ hiába is várnám tőle szavakban. A türelem, bármily hosszúra is tudott nyúlni idáig, önzetlen és kitartó tudott lenni a hosszú várakozás, mégsem érett be a gyümölcse, mert ami a legtöbbet jelenthette volna számomra elveszett, egyetlen érintés elárulta az embert.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
