Csigák
Dátum: 2015. június 14. 14:38Műfaj: NovellaCimkék: rövid történet, csiga, első |  |
Miért is ennyire fúj?! Na meg minek vannak ezek ? Meg miért kellett?! Csak ne találkozzak velük sose, olyanok mint az ember fején a forgó, semmire sem jók.
Csigák. Mindig is utáltam a csigákat. Talán nem is voltam gyerek emiatt, mert nyílván Isten a gyerekek miatt teremtette meg a csigákat. Mikor már a legtöbb állattal végzett, biztosan annyira belejött az alkotásba, hogy örömittasan és kapkodva anyag után nézett, és talált még egy maréknyit és arra gondolt, hogy összegyúr valamit, ami mindig ugyan úgy néz ki, és a gyerekek könnyen lerajzolják, hogy aztán az óvó néni, akinek fogalma sincs, hogy mi van a lapon, megdicsérje őket és nem mellesleg undorító, rettentően undorító. Mikor végzett vele, rájött, hogy ettől még rajzolva sem jön meg senki étvágya , bár ekkor egy népnyit tévedett, akiket azóta is valami ilyesmivel jellemeznek, és még a gyerekek sem tudták volna teljesen megkülönböztetni egy, a rajzolásnál kifolyt nyálcsepptől , ezért bizonyára úgy gondolta, hogy tesz rá egy házat. Ennek a háznak köszönhetően a gusztustalanság nagy része sikeresen fedve lett, rajzolni és felismerni is könnyebb lett és némi kakaóval még valami finomat is el lehetett róla nevezni. Az egyetlen probléma, hogy maradt pár háznélküli, és még mindig élnek, és puszta bosszúból folyamatosan csúnyák.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
