Csintalan nyári éjj
Dátum: 2012. augusztus 24. 12:22Műfaj: VersCimkék: érzelmek, nyár, szeretet |  |
Hűvös tavaszi alkony,
árad földünkön,
melyen édes napsugár,
ragyogva játszik.
Két pillangó száll,
Örömnek kapujába, hol
Reménynek vakító,
fénye ölel át,
Minden lelket.
Egy föld, mi
izzik és lángol,
törtet és ápol,
Szeretet völgye.
Csodának léte,
mi elvitt e földre,
emlékek kincse,
mit őriz e város őre.
Egy tündér,
oly elragadó,
okos és őrült,
hiányzó emlék.
Sodró áradatban,
Hullámok hadán,
Csordogáltam lefelé,
Zamárdi városkába.
Tomboló hőség,
szikrázó éjszakák,
hűsítő víz,
örjítő viharok.
Rövid társalgások,
Kíváncsi vágy,
hideg reggelen,
Fáradtan dideregnek.
Idő mely kevés,
elmúlt,
mozgó fénygömb
keres, utat,
éjj sötét
tengerében.
Kérdések labirintusa,
hol fölszáll,
válaszra várva.
Egy hang,
szól felém,
utazz és hajrá
megoldás nyitja.
Sikernek íze
keserves, csalfa
Titokzatos Homályba
veszett minden.
Ébredj! Ne hagyd,
hogy magával ragadjon!
Igazad van, ez
másik Út!
Részegítő vágy,
kíváncsi emlékek,
toporzékoló szív,
mi hajtja e testet.
Vad tekintet,
szúrós szemek,
csókos ajkak,
pici manó.
Balatoni lány...
Idő mi oly,
hamar elröpült,
magával ragadott
percek,
napoknak tűnő
fellegekben.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
