vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ébredező

Szerző: KödmadárDátum: 2014. március 03. 19:02 Műfaj: VersCimkék: vers, szonett, szerelem, tavasz

Szép napsütés! A téllel múlik bánatom.
A szellő csókja apró, zöld rügyet fakaszt,
A hóvirág előbukkanva nyújt vigaszt,
És lágy madárdal kél az édes hajnalon.

Emlékszel Kedvesem, a hűs hópihékre?
Fázósan húztad össze téli kabátod.
Csukott pilláid mögött borzongva látod,
Hogy fehér lepel borul a hegyvidékre.

A ködnek, zúzmarás napoknak vége már,
Jégcsapok sem csüggenek kerti bokrokon,
S a holló az ágon csak csöndben ülve vár.

Ha friss Tavasznak tarka szoknyája lebben,
Illatos csokrával csábít újra a rét,
Vágyam ébred a nappal. Szerelmes lettem!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.