vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Kacsának, kacsa, hattyúnak, hattyú…

Műfaj: EgyébCimkék: tanmese

Tanmese. Bár kivételek mindig akadnak, kacsának, kacsa, hattyúnak, hattyú a társa. Ha még is a kivételhez akarunk tartozni, el kell fogadni, (de legalább is számítani kell) a másságot, és a vele járó esetleges következményeket...

"Egyszer volt, hol nem volt... a kéklő égen, a csillogó napsütésben, szállt magasan, szabadon egy hattyú. Fiatal, daliás volt, fajának legszebbike s a szabadságérzete még inkább azzá tette. Szállt, röpült s többet, többet akart látni, minden meg akart ismerni, meg akart élni. Az öreg hattyúk figyelmeztették: Ne röpülj túl magasra, maradj velünk, köztünk, a vágyaidnak korlátot kell szabni, óvatosnak kell lenni, mert fajodtól távolodva sok veszély leselkedik rád...

De a hattyú nem hallgatott senkire. Szóba állt a sasokkal, elrepült a legmagasabb csúcsig, majd tovább próbálkozott, meg akarta tudni, ott kik élnek. Szállt repült egyre magasabbra, míg a nap szárnyába nem kapott. Kiáltani sem maradt ideje, a vidám, gyönyörű hattyú egyszeriben égett tollú fekete lett, s pillanatok alatt lezuhant le éppen egy baromfiudvarba...Tyúkok, kacsák szétrebbentek, csak egy kacsalány rohant hozzá... Szárnyával óvta a nap melegétől, csőrébe magot, vizet vitt neki...

Jó volt a kerítés adta biztonság, a gondoskodás, így észre sem vette, hogy bár egyre erősödik, tolla ismét pompázik, már nyakát egyenesen tartja, mint a kacsák. És egyre gyakrabban nézte a kacsalányt, akit egyre szebb hattyúnak látott... (Múltját, származását, ősei tanácsát lassan feledni kezdte.) Már együtt mentek enni, inni és hamarosan hosszú nyakú kiskacsájuk is kibújt a tojásból, aki apját látva éppen úgy magasra tartotta fejét...

Történt egyszer, mikor mindenki lement a tóra fürdeni, hogy maga maradt a baromfiudvarban. Nagy volt a hőség, megszomjazott... Ahogy az itatóhoz lépett a víz tükrében meglátta az égen szálló hattyúkat... Szépek voltak, szabadok, ami szeméből kövér könnyeket csalt ki. Szárnyaival csapkodott, emelkedni kezdett.

 

Az egyik vége: Tudok repülni! Örvendezett. Haza térő "párja" aggódva nézte. Mire megszólalt a legöregebb kacsa: kacsának, kacsa, hattyúnak, hattyú a párja egy életre. Minden más csak időpocsékolás!"

 

 

A másik vége: Majd elernyedt és összeesett. Haza térő "párja" aggódva nézte. Mire megszólalt a legöregebb kacsa: A teste, míg él tiéd lehet, de a lelke mindig az egekig száll, egyedül…

 

Tóth Ildikó

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Pyrrhusz   (#19082)

2010. április 16. 18:58

A másik vége. Vagy a realistább: Szállt volna ő felfelé a magosba, de alighogy elindult vala, párja belé csimpaszkodott és visszahúzta őtet a porba.