Egy év múlva
Dátum: 2012. szeptember 13. 10:29Műfaj: EgyébCimkék: hangulat |  |
Vannak olyan élmények, melyekre nem szívesen emlékszünk. Nem, mert kellemetlen, fájdalmas. Nem gondolunk rájuk, elrakjuk magunkban jó mélyre. Azt vettem észre, hogy később, valamilyen úton-módon mégis úgy hozza az élet, hogy előkerülhessenek ezek a rossz emlékek. Azért, mert dolgunk van velük.
Egy év múlva találkoznak, a nő lakásán.
A bejárati ajtó nyitásakor a nő melltartójának a pántja elszakad. Nem gondolja, hogy elhiszi a férfi, hogy mindez véletlenül történik és nem csak egy női taktika, de ez akkor valami miatt egyáltalán nem izgatja őt.
-Szia! - köszön a férfi
-Szia! - feleli a nő.
Zavartan nézik egymást.
Bemennek a nappaliba. Leülnek szorosan egymás mellé.
A férfi átöleli a nőt, simogatja a karját mosolyogva, de nem néz a nőre. A nő kérdezgetni kezdi a férfit, leplezve idegességét és testének remegését.
- Ideges voltál a találkozás miatt?- kérdi a nő.
- Amíg a ház sarkáig nem értem, nagyon ideges voltam - feleli a férfi.
- De hát miért? Nem eszem embert! - kacarászik zavartan a nő.
- Nem tudom... Ideges voltam - válaszolja a férfi.
Lám, lám, hát itt vagyunk újra - gondolja a nő és sóhajt egyet.
A köztük lévő feszült csend óráknak tűnik, persze tudják mindketten, hogy csak másodpercek. Látszólag egyikük sem tud mit kezdeni a helyzettel.
Kimennek a folyosóra, rágyújtanak. A nő kérdez, bár maga sem tudja, hogy mit. Testben ott van, de lélekben a múltban jár. A férfi csak beszél és beszél, de nem jut el a nő agyáig az amit mond.
- Boldog vagy?- kérdi a nő hirtelen.
- Boldog vagyok - feleli a férfi.
A nő teste remeg. A vágy, az emlékek, a kétségek, a viszontlátás... a félelem.. Fél már szeretni.
VESZÉLYES!! Ő nem szeret csak kíván téged! - zakatolja az agya szüntelen.
A férfi mintha megérezné mi megy végbe benne, magához vonja a nőt és forrón megcsókolja.
A nő érzi, hogy ez búcsú csók. Érezte már ezt egyszer, de ez a csók valahogy mégis más. TUDJA, hogy most látja utoljára a férfit.
- Mennem kell, hogy 8-ra haza érjek - mondja a férfi.
- Persze, menj csak! - válaszolja a nő.
Talán egyszer majd valahol összefutnak. Beülnek esetleg egy közeli kávézóba. Hirtelen nem fognak tudni egymással mit kezdeni, de akkorra már ez egyikünket sem fogja zavarni. Kavargatják majd a kávéjukat boldogan és elbabrálnának zavartan a kávéscsészéikkel.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
