Eldobott álom?
Dátum: 2012. február 18. 18:31Műfaj: ÉrdekességCimkék: érzések, félelmek, álmok |  |
Nagyon régen még tini koromban úgy dolgoztam fel a problémákat hogy egy napló félét vezettem és úgy éreztem hogy a mai napot lekellet írnom.Talán lesz valakinek ötlete hogy mit tegyek...
Ide írd a 2012.02.18. SZOMBAT.
Nem is tudom hogy hol kezdjem.CsAK AZT TUDOM HOGY MÁR NAGYON RÉGEN VOLT HOGY LEÍRTAM AZT AMI A SZÍVEMET VAGY A LELKEMET NYOMJA.Jelenleg ott tartok hogy úgy érzem hogy nem értik meg az egyik problémámat.Az aki nem ért meg az a párom.Szeretem őt talán tulságosan is,de szerintem az nem baj.Ő egy nagyszerű ember,de egy kicsit régi módi beállításu.Szeretne megadni mindent a családjának,de úgy érzem a mai világban ez nem olyan egyszerű,legalább is szerintem.Ő úgy akar családot hogy van házunk is de most ez nem lehetséges.Neki nem lesz nehéz a babára várni.hisz van egy lánya,de nekem akinek nincs jelenleg tiszta depinek tünik.Anno 24 éves koromóta várom azt az embert aki megadhatja nekem ezt egy vágyamat,hogy gyerekem legyen.Egész mostanáig nagyon türelmes voltam hisz tudtam hogy akik az életembe voltak azok nem voltak igaziak.De ő volt az egyetlen akinél azt éreztem hogy meg is valósúlhat,és hamarosan egy csőpp kis élet lesz a közelemben,de most azt érzem megint hogy ez csak egy álom amit egész életembe csak kergetni fogok.:( Pedig már azt is elképzeltem hogy milyen is lesz.Egy csőpp kislány aki ha megtanul beszélni folyton csacsogni fog és legalább 6 kör mondatot fog használni magyarázás képpen ha tini lesz.Már a nevét is kiválasztottuk,de már arra se tudok gondolni mert össze szorul a szívem hogy talán nem is lesz senki aki viselhetné. Lassan 30 éves leszek és mindenki(de főleg ő) azzal traktrál hogy majd ha a kis harang megszólal folyton a gyerek fog járni az eszemben,de salnos az a harang egyre halkabb.Tudom most ez úgy hangzik mint gy pánikba esett kisegér cincogása,de nem érdekel.Tudom hogy az a normális ha mindent biztosítunk a családunknak.De mi van akkor ha ezt nem tudjuk megtenni és nem látom azt hogy valaha is megtehetjük?Vagy ha már akkor tudunk megadni mindent ha már késő lesz?Mert lassan elfogadom azt hogy nem lesz kisgyerekem aki majd megfogja a kezemet... Ez a normáli vagy az ha továbbra is vágyom rá?
2012.FEBRUÁR.18 ANGEL
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#25551) | 2012. szeptember 19. 06:43 |
Hogy mi a normális azt nem tudom. Nincs ebben tapasztalatom. Nem adtak a vágyódásra időt. Pedig az kellett volna. Te meg éppen hogy azt kérdezed mi a normális? A normális az lenne ebben a korban, hogy legyenek gyermekeid. Nem mindig ott valósul meg az álom, ahol szeretnék. Ez a nem normális... de ha már semmiképp nem lehet gyermeked, akkor inkább el kell fogadni ezt a tényt, mint vágyni rá... | |
| |
