Elégia
Dátum: 2012. október 09. 08:58Műfaj: VersCimkék: szemelvény egy lakótelep életéből |  |
a lakótelepen,
ahol élek,
szokott lébecolni
egy kóbor kutya
a házak között,
néha lóbálja
a farkát,
bár többnyire
maga alá húzza,
mint aki egy oltári,
büdös nagy pofont vár
valahonnan,
ahonnan észre sem veszi,
hogy elugorhatna,
és szereti a gyerekeket,
és a gyerekek is szeretik őt
kínozni,
de egy cseppet sem
neheztelt ezért.
tegnap picit elcsatangolt
a telepről,
egy kisfiú meg ment utánna
a telepről,
akire nem figyelt az anyja,
s egy idős néni
hozta vissza a gyereket,
aki bőgött
- az anyja is -
és jött utánnuk a kutya,
aki nem bőgött,
csak épp akkor megint
maga alá húzta a farkát,
mint aki egy oltári
büdös nagy pofont vár
vakahonnan,
ahonnan észre sem veszi.
hogy elugorhatna,
és akkor egy másik gyerek
papája,
akit mellesleg
épp arra evett a rosseb,
belerugott
a kutya oldálába,
aztán mégegyet
a kutya tökébe,
hogy fetrengett kínjába,
majd egy bottal verte,
hogy megdöglött kínjába
olyannyira,
hogy elvitte a szemeteskocsi,
amelyik minden szerdán
elviszi a lakótelep mocskát,
így azután szerdán
nincs is mocsok a telepen,
csak inkább estefelé
kezd gyűlni egy picit...
szóval
elvitte őt is,
és most a gyerekek
keresik a kutyát,
aki szerette őket,
s akit ők oly fenemód szerettek
kínozni,
de egy cseppet
sem neheztelt
ezért.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
