Elfogultság nélkül
Dátum: 2013. április 15. 22:26Műfaj: PrózaCimkék: macska |  |
...A legutóbbi találkozásunk alkalmával azonban úgy találtam, hogy én tudok neki újat mondani, és átvettem a szót. Szerencsére jól jöttem ki a dologból, másnap megkért, hogy írjam meg, amiről beszéltünk.
A legtöbb emberrel élénk csevelyt tudok folytatni, ám van valaki, akivel úgy szoktunk beszélgetni, hogy vagy ő mondja folyamatosan, vagy én. Mivel ő tagja az egyik pártnak, én pedig még csak nem is foglalkozom közélettel, általában ő beszél, én pedig meghallgatom, majd próbálom helyesen hallani, amit mondani próbált. A legutóbbi találkozásunk alkalmával azonban úgy találtam, hogy én tudok neki újat mondani, és átvettem a szót. Szerencsére jól jöttem ki a dologból, másnap megkért, hogy írjam meg, amiről beszéltünk.
Minél gyakrabban hallgattam a mondanivalóját, annál világosabban láttam, mennyire fontos számára a meggyőződés, a hovatartozás, a nagy ügy, valamint a mindezekbe vetett hit ereje. Gyorsan, mielőtt bárki azt hinné, hogy egy igazi nagykutya ismerőse vagyok, el kell mondanom, hogy ő egy vidéki község lakója, nem vállalt különösebb tisztséget, ám annál lelkesebb. Látogatja a helyi összejöveteleket, sőt, néha az utazás fáradalmait is vállalja. Olyankor csak az számít, hogy minél többen legyenek, minél erősebb legyen a támogatottság. Rokonait, ismerőseit, akik inkább más irányba húznak, megpróbálja szóban meggyőzni az igazságról. Nem a saját igazságáról, hanem a jó oldal igazságáról. Akkor is megpróbálja, ha a tekintetekből süt, hogy ezt csak azért nézik el neki, mert segítőkész, jó barát. Hogy nem bánja? Vagy nem látja? Csak azt látja, hogy nagy a baj, ha ezek itt most ketten nem állnak át.
Ő nem szenvtelen a másik ember véleményét, meggyőződését illetően, hanem őszintén a szívén viseli a jó oldal ügyét. Olyan igaz hittel és bizalommal, mint a gyermek a szülő, vagy a hívő az Isten iránt.
Azt vallom, hogy legyen bármi, ami belső szilárdságot nyújt az embernek, a hitétől senkit nincs jogunk megfosztani. Hinni szerencsére sok mindenben lehet. Még akkor is marad valami, amiben hihetünk, ha egy szál egyedül találjuk magunkat a világunkban. Azt hiszem, az embernek önmagában hinnie a legszerencsésebb, és sok más van még, amiben nem hinni sajnálatos lemondás, vannak azonban azok a dolgok, amelyek semmi esetre sem hit, de még csak nem is lojalitás kérdései. Ilyenek a pénzügyek, a gazdaságpolitika és minden más, ami a felnőtt embereket felelős döntési helyzet elé állítja.
Arra kértem beszélgetőtársamat, hogy azt értse meg, hogy egy akkora csoport esetében, amelyhez tömegek tartoznak, hiába létezik egy alapelv, amely a csoportot létrehívta, a résztvevők nagy száma és sokfélesége oly sok más eszmét és érdeket vitt a csoport életébe, amennyi egy idő után szükségszerűen túlnő a szervezet eredeti szerepén. Minden csoportnak egyének adnak létjogosultságot, semmi más. Talán sokan azt várják, hogy egy szervezet működése révén eszmék valósuljanak meg, de valójában az fog megtörténni, amit az erősebb egyének akarnak, és amit a követők hagynak. Új tagok jönnek, régiek mennek, erőviszonyok formálódnak, sőt, idő közben bizonyos egyéni érdekek is változhatnak. Csupa olyan tényező, amelyre egy átlagos tagnak nincs ráhatása, de még ellenőrzési lehetősége sincs felette.
Mindezeket átgondolva nem lenne bizalmam szilárd meggyőződéssel nyilatkozni egy nagy tömeget magába foglaló csoportról, mint olyanról. Beszélgetőtársam helyében, tekintve, hogy a valódi befolyástól messze állok, be kellene látnom, hogy az adott pillanatban nem tudhatom, hogy a tűzhöz közel éppen most mi zajlik. Talán valami, amit személy szerint mélységesen szégyellnék, és talán holnap már fogok is. Talán nem. Az egyik biztos tény az, hogy ezt én ma nem tudom. Egy másik pedig az, hogy a politika mezeje, amióta létezik, alá van aknázva. Mi mást várhatnánk? Esendő emberek működtetik. Azonosítani önmagamat olyasvalamivel, amire nincs valódi rálátásom, nem fogom, ahogyan személyes felelősséget sem tudok vállalni mások olyan tetteiért vagy szándékaiért, amelyekre majd csak a jövőben derül fény. Mindezek szem elől tévesztése olyan fokú elfogultsághoz vezethet, hogy az ember hajlamossá válik felmenteni, akiket kizárólag jó színben szeretne látni. Márpedig az ember olyan, hogy nagyon szereti a megnyugtató, kész megoldásokat, így arra is vágyik, hogy legyen kit színaranyban látnia.
Tisztelem a másik hitét, de aki meghallgat, azt arra kértem, hogy ne a jó és a rossz oldal létezésében higgyen, hanem konkrét ügyekben megfogalmazott szándékokat, célokat, azok lehetséges és tisztességes elérési módjait lássa és képviselje hittel, ha van ilyen. Nem kell a meggyőződés erejét a hinni akarásba fojtani, hiszen hiteles meggyőződéseink kialakításához rendelkezésünkre állnak érzékszerveink, lelkiismeretünk, kritikai érzékünk és józan eszünk, még ha az így kapott kép meg is riaszt. Sok, különféle ügyben alkotott, különálló meggyőződésre gondolok, és nem álmodom egy nagy, mindenre megoldást jelentő fogalom létezéséről. Hiszen ha a politika könnyű lenne, jól működe. A bizalmat és a hűséget inkább meghagyom a magánéletem szereplőinek, a közéletet illetően legfeljebb az elfogultság nélküli szemlélet mellett köteleződöm el.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#26930) | 2013. április 18. 13:18 |
Kedves János! Köszönöm! Úgy örülök, hogy tetszik! :-) | |
| |
2. Bányai János (#26929) | 2013. április 18. 11:40 |
Kedves Macska! Helyesen tetted, hogy megírtad! Egyetértek, gratulálok! | |
| |
