Elhaló fények
Dátum: 2017. június 13. 19:11Műfaj: VersCimkék: belopózik, hiszékeny, szív, hazugság |
"...távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom. "
Belopózik észrevétlen
a kegyetlen kétely,
szürke fátyolt lebbent
a kéklő égre.
Berágja magát
hiszékeny lelkedbe,
szíved köré fonja
hazugság hálóját,
szerelem-lángot
pokol tüze vált....
Féregként furakodik
egyre bentebb,
míg egész lényedet
elárasztja a félelem.
Jönnek az
örvénylő sötét,
magányos éjek,
végtelennek tűnő
vérvörös hajnalok,
vágtatva rohanó
egyforma nappalok,
szívet szaggató
jeges fuvallatok,
üres percek.
Eltűnik a Nap, a Hold,
kihunynak a csillagok,
elhalnak a fények.
"Riadtan elszorul a szíved."
De tudd!
Mindig van, ki ott van veled,
csak nyújtsd felé a kezed!
Az idézett sorok:
Pilinszky János őszi vázlat
c. versből
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.