vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Emberi jellemek1

Szerző: Bányai JánosDátum: 2013. április 04. 14:26

Műfaj: EgyébCimkék: a meg nem értett

Léteznek embertársaink, akik meg vannak győződve saját fontosságukról, és ráadásul késztetést éreznek átnevelésünkre. Komoly erőfeszítésébe kerül a közösségnek elviselni jelenlétüket.

 

Egyikük önvallomása

„Az óvodai magatartásomról keveset tudok, az iskola azonban felkérte szüleimet, hogy keressenek fel velem egy pszichológust, aki feloldhatja a bennem szunnyadó örökös felülkerekedési, szereplési vágyat, amivel kibírhatatlanná tettem, tanáraim, és társaim életét. A szakember -több kísérlet után- feladta „gyógyításomat” így lettem magántanuló. Ez a tény tovább erősítette azt a hitemet, hogy különb vagyok a többieknél, jogom van minden megnyilvánulást hozzám méltatlannak minősíteni. Megtehetem, hogy fennhangon hirdessem felsőbbrendűségemet, megalázzak, gúny tárgyává tegyek bármit, és bárkit.

Kitűnő képességeim lehetővé tették, hogy húszon’ éves koromra „summa cum laude” mérnöki diplomám legyen, és az ország egyik leghíresebb intézetében kutatói állást kapjak. Viselkedészavarom (annak idején a pszichológus nevezte annak) itt kezdett komolyabb konfliktusokat okozni. Kollégáim –minden kutató érzékeny az Őt okkal vagy oktalanul bíráló megjegyzésekre- munkájukat lekicsinylő megjegyzéseimre: A Te eredményeid hol vannak kérdezték. Hiába magyaráztam, hogy én csak az Ő tevékenységüket akarom jobbá tenni, ezért írok a hirdetőtáblára bíráló mondatokat, egyre csak azt ismételték, hogy akkor kritizáljak, ha már letettem valamit az asztalra. Nem értették meg, hogy ezzel lealacsonyodnék az Ő szintjükre, és elveszteném jogomat tevékenységük bírálatára.

Az intézet vezetősége a hozzájuk írt panaszok ellenére, hasznosnak ítélte tevékenységemet, mondván, helyettük teszem a dolgom, jobb munkára serkentem a munkatársakat.

E véleményük mostanában, mintha megváltozott volna, időközben a kutatók többsége felmondott és a néhány megmaradt is elkedvetlenedve járt be az intézetbe.

Váratlanul megkérdezték, hogy az utóbbi években a kritizáláson, és a munkatársaim összeugrasztásán kívül mivel foglalkoztam, és a továbbiakban milyen kutatási eredményeimet kívánom nyilvánosságra hozni.

Ezt olyan nagyfokú meg nem értésnek értékeltem, hogy azonnali eltávozásommal fenyegettem meg Őket. Legnagyobb megdöbbenésemre, tudomásul vették!

Hálátlan primitív társaság, most amikor már majdnem a tökéletest megközelítő kutatók vették körül Őket, a teljes siker küszöbén válnak meg tőlem, hallani fognak még rólam!

Jelenleg –magánzóként- a NET színvonalát egyengetem, ennek rendkívüli előnye, hogy –hála nick nevemnek- innen nem távolíthatnak el, ilyen- olyan ürügyekkel.

Minden napra legalább egy provokatív téma felvetés, és életem legszebb pillanatai közé tartozik, ha valakik veszik a lapot és reagálnak. Akkor boldogságot érzek: Nem élek feleslegesen a világban, ma is sikerült néhány embert kihoznom lagymatag béketűréséből, ma is könnyezve távozott, egy általam érdemtelennek ítélt, akit valamiért nagyon nem kedveltem.

A velem egyetértő, vagy az engem dicsérő hozzászólások nem okoznak különösebb örömöt. Arra azonban alkalmasak, hogy kívülállóként szemléljem a kiprovokált vitát.

Az emberek nehezen nevelhetők, de nem adom fel!”

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva   (#26839)

2013. április 09. 09:25

Naná! Rávetjük! :-)

Válasz Macska hozzászólására (#26835).

 

2. Macska   (#26835)

2013. április 07. 16:36

Kedves Éva! Így van ez bizony! Az én volt főnökömet is, aki csak tehette, azóta faképnél hagyta, és a társaság maradéka is keresi a kiutat. Sosem fogom megérteni, vagyis megérteni igen, mert az indok világos, de elfogadni akkor sem tudom, hogy valakik másokat nyomorgassanak. Különben János következő írását én is várom, hiszen a színvonal garantált. Majd arra is jól rávetjük magunkat! ;-)

Válasz Zseva hozzászólására (#26834).

 

3. Zseva   (#26834)

2013. április 07. 15:04

Kedves Macsek! Nekem a János cikke nagyon bejön... Élő, eleven problémát vet fel... El lehet ezzel viccelődni, de a tényeken nem változtat. Volt nekem is olyan főnököm (mert sokan voltak), aki előszeretettel mart bele a másikba, gondolva, hogy ő ezt megteheti... hát utálták is ezért! Ha egy embernek az örömet okoz, hogy másokat vegzáljon, ám tegye. Majd egyszer rájön, milyen "élvezetes" az élet egyedül.

Válasz Macska hozzászólására (#26832).

 

4. Macska   (#26832)

2013. április 05. 22:41

Kedves Éva! Habár magam is azt szeretném, ha egyszer-egyszer a megfelelő helyre hatna az írásom, nincsenek ilyen merész elképzeléseim. Egyszer a volt főnököm magára ismert a megmondóemberekről szóló írásomban, és rákérdezett a dologra. Mivel már nem dolgoztam nála, nem tagadtam, hogy róla is szól. Kérésére - már amennyire egyáltalán szóhoz jutottam - igazán segíteni próbálva, magyaráztam neki arról, hogyan javíthatna emberi kapcsolatain.. Ezek után megmagyarázta magának a bizonyítványt, megnyugtatta magát, hogy a mondvacsinált mentségei őt felmentik, majd megkönnyebbülve megköszönte a konzultációt. Ezek után marad az olvasás élvezete - l’art pour l’art...

Válasz Zseva hozzászólására (#26831).

 

5. Zseva   (#26831)

2013. április 05. 20:22

Túl sok lenne bemásolnom ide a kedvenc mondataimat. Így az egész cikket a magamévá tettem inkább... szemezgetek belőle. Várom a többit, hátha elmozdít a holtpontról többeket és végre a változás irányát megmutatja.

 

6. Bányai János   (#26830)

2013. április 05. 15:16

Kedves Macska! Köszönöm! "Jó az öreg a háznál, ahol nincs baj, ott is csinál!" Felteszem a többit is!

Válasz Macska hozzászólására (#26828).

 

7. Bányai János   (#26829)

2013. április 05. 15:13

Kedves Éva! Köszönöm! Megtaláltam a többit is, úgy tűnik még aktuálisak.

Válasz Zseva hozzászólására (#26827).

 

8. Macska   (#26828)

2013. április 05. 12:11

Ez zseniális! Paff vagyok ettől a pontos lényeglátástól és egészséges cinizmustól. Gondolom, valamikor meg is kellett érte fizetni. A kedvenc mondatom: „Arra azonban alkalmasak, hogy kívülállóként szemléljem a kiprovokált vitát.” Kérek még ilyen írásokat! :-)

 

9. Zseva   (#26827)

2013. április 04. 23:55

Teljesen megkönnyebbültem. Ezek szerint nem egyedi eset, amiről én tudok. :-) Kapsz ezért tőlem 5*-ot, mert én másként neveztem idáig, kaptam is érte kokit. Újabban csillagos ötösnek hívom, egyelőre nincs bajom belőle. :-)