Emberi jellemek 6
Dátum: 2013. április 25. 18:46Műfaj: EgyébCimkék: a támadva védekező |  |
A közmondással ellentétben, a támadás nem a legjobb védekezés, főleg abban az esetben, ha vélt sérelmet szeretnénk megtorolni segítségével. A történet végi megjegyzést tevő jelleme, szintén megérne egy misét,
Gyermekkoromban, szüleim - egy alkalommal- elküldtek az élelmiszerboltba bevásárolni. Édesanyám gondosan felírta, a szükséges tételeket egy cédulára, és a kezembe adta egy 100 forintossal együtt. (Az 50-es években, ez volt a legnagyobb címletű bankjegy!) A bevásárlást elvégeztem, a visszajáró pénzt eltettem, hazaérve Édesanyám kevesellte a visszajárót. Én nem tudtam számot adni a hiányzó 10 forintról. (Abban az időben, a boltokban az egyes pultoknál, az eladók felírták az összeget egy papírra, azzal mentél a pénztárhoz, ahol a gép rányomtatta, hogy mennyit fizettél, (az egészért) visszamentél az eladókhoz, azok kihúzták a saját tételüket és átadták az árút, majd az utolsó feltűzte egy tartóra. A vásárlónál nem maradt más bizonylat, mint az árúra ráírt ár.) Annak a nagyon kellemetlen érzésnek a hatására, megfogadtam, hogy vásárláskor, az egyes tételeket fejben összeadom, így a pénztárnál szinte fillérre tudom a végösszeget.
Elnézést a hosszú bevezetőért, de e nélkül kevésbé lenne értelmezhető, az alábbi eset:
Rendszeresen járok egy üzletlánc boltjába vásárolni, az egyik alkalommal a pénztárnál, -akaratom ellenére- komoly vitába keveredtem az alkalmazottal, miután közölte a fizetendő összeget. Kértem, hogy számolja át újra a tételeket, mert hibás a végösszeg. Valószínűleg, már lehetett valakivel összetűzése, mert ingerült hangon rám kiabált, hogy „mit képzelek Ő nem csal, a gép meg a vonalkódok alapján, és szégyelljem magam, stb” Meglepett az ingerültsége, de igyekeztem higgadtan kérni, hogy azért mégis számoljuk át még egyszer. Erre valamilyen csengőt működtetett, aminek következtében megjelent az üzletvezető. Megismételtem a kérésemet, amit teljesített is, majd meglepetve mondta a pénztárosnak, hogy „Ilonka! Ezer forinttal kevesebbet számoltál” Átadtam a pénzt, és mosolyogva néztem a meghökkent arcokat.
Távozóban még hallottam valamelyik sorba állótól: „Ez a barom, képes volt azért balhézni, mert kevesebbet számoltak neki!”
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#26984) | 2013. április 27. 22:35 |
Kedves János! Tudom, hogy végig tudom csinálni, ha meg kell védenem az igazamat, de azt is tudom, hogy éveket öregszem az alatt a rövid idő alatt - éppen a támadva védekező hatására. Mond valamit a volt főnökömről az, hogy eddig szinte minden ráillik ebből a sorozatból...? Talán perverz vagyok, de még mindig várom a következőt. Máskülönben ha Ilonka picit bölcs lett volna, a főnöke most nem is tudna a hibájáról. | |
| |
2. Zseva (#26981) | 2013. április 27. 17:45 |
Kedves János! Ilyen apró kis bosszúságok értek már engem is. Könnyű nyugodtnak maradni annak, aki százszázalékosan biztos a dolgában. Én is az voltam. A becsületesebbje a puszta gyanútól, hogy tévedett már előre támadt. Gondolom tanult ebből és hasonló helyzeteket már tudta hogyan kell kezelni. Jó! | |
| |
