Emberi jellemek 8
Dátum: 2013. május 04. 14:08Műfaj: EgyébCimkék: majd én megnevellek |
Valahol valamikor, amikor a szakállam épp hogy növekedni kezdett, alkalmam volt megtapasztalni a címben jelzett felkiáltás következményeit egy új munkatársunk, és a főnokünk között.
A baj azzal kezdődött, hogy a főnök egy magát mindenekfelett álló, rendkívül művelt, és okos egyénnek tartotta. Akkortájt még nem volt divat az IQ nagyságával kérkedni, ha lehetett volna biztos 200 felettire taksálja.
A napi eligazítás minden esetben kemény öt perc öntömjénezéssel kezdődött. Mi –akik már régebben dolgoztunk ezen a munkahelyen- csendes megadással tűrtük az „előadást” még el se mosolyodtunk. Az új munkatársunk, azonban hangos derültséggel nyugtázta a hallottakat. Dukai –a főnök- észrevette az „eretneket” és azonnal lecsapott rá: „Na idefigyelj, te senkiházi, Te még anyádból sem estél ki amikor én már a gimnáziumot végeztem esti iskolán, Te ne röhögj a pofámba, mert szétrúgom azt az ocsmány vigyorgó pofádat. Ha Apád nem bírt megnevelni, majd én megnevellek, Te kis szemét” Mindezt egy szuszra ordította, olyan hangerővel, hogy az udvaron haladók dermedten megálltak a csukott műhelyajtó előtt.
Az új fiú -kerekre nyílt szemekkel- csodálkozva hallgatta a „válogatott” szidalmakat, nem értette, hogy mivel szolgált rá a „rendreutasításra” mint később mesélte, azt találta humorosnak, hogy valaki önmagát dicséri a munka megbeszélése helyett. (Ami valljuk be elég disszonáns cselekedet.) Mindössze –halkan- annyit válaszolt: „Kérem, hogy az elkövetkezendő időben ilyen hangnemet ne használjon velem szemben”.
Sajnos ez is „olaj volt a tűzre” Dukai ebből azt szűrte le, hogy ez a fiú nem akar engedelmeskedni az akaratának, és ez ismét dühbe gurította, újabb „hegyi beszéd” következett: „Még vissza mersz pofázni! Majd Én megmutatom neked kivel kezdtél el szórakozni, olyan melót fogsz kapni, hogy vért pisálsz, ezerszer megbánod, hogy ide betévedtél, Te rohadék!”
Erre azért néhányan csitítani igyekeztünk Dukait, de mi is megkaptuk a magunkét. Szerencsénkre az üvöltözésre lejött a műhelybe az igazgató, -nagy tekintélynek örvendett a vállalatnál, mert szakemberként, és emberként is becsültük- és mivel az egyoldalú „beszélgetés ” befejező részét már hallotta, nem volt szüksége külön tájékoztatásra, Dukait fegyelmi eljárás alá vonta. (később, fegyelmi úton elbocsátották)
Az új fiú még letöltötte a próbaidejét, de nem maradt nálunk, nagyon rosszak voltak az első tapasztalatai. Azt hittük, ezzel a történet véget ért, de évek múlva megtudtuk, csalódtunk!
Dukai bosszút forralt, Ő úgy gondolta, hogy karrierjét ez a fiú törte derékba, eszébe nem jutott, hogy esetleg saját magát okolhatná e miatt. Fáradságot nem kímélve, megkereste a fiú akkori munkahelyét, névtelen leveleket írogatott, hogy összeférhetetlen, megbízhatatlan, hogy képes a saját vállalatát feljelenteni a hatóságoknál, ez az ember, óvakodjanak tőle. Mivel a levelek hatástalanok maradtak, felkutatta a fiú lakáscímét, és fenyegető leveleket írt a családjának. Amikor ez sem vezetett eredményre, verőembereket bérelt fel, akik végre is hajtották megbízójuk kívánságát.
A fiú kórházba került, szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta, A rendőrség érdeklődésére nem tudott haragost megnevezni. A nyomozóknak a szülők mutatták meg a fenyegető leveleket, aminek alapján nyomozást rendeltek el, de nem sikerült kideríteni írójuk kilétét. Később, -egy másik bűnügyben- a megbízott verőlegények vallottak rá Dukaira. Ekkor derült fény kilétére. Nem tudták eljárás alá vonni, mert akkor már hosszabb ideje elmegyógyintézetben kezelték.
A történetet, a harag, a bosszú -néha szörnyű- következményei miatt elevenítettem fel, és talán azért is, hogy a trágár megnyilatkozások mögötti „ember” jellemével is probléma lehet.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27054) | 2013. május 07. 10:26 |
... emlékszel?.. mint ahogy azokkal sincs minden rendben, akik sorra letiltogatják az embert, ha a véleményének hangot mer adni... :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27051). |
|
2. Macska (#27053) | 2013. május 07. 08:21 |
Kedves János! Embered elég nagyban űzte a bosszút és a leckéztetést, végül mégis meglepve olvastam, hogy sikerült bezáratnia magát. Letöbbször nem csinálják ennyire nyíltan, így hát, bár ugyanolyan kártékonyak, ami miatt néhány egyén ki is közösíti őket, de a társadalom tűrőképességét mégsem haladják meg, és életük végéig szabadon garázdálkodnak. | |
| |
3. Zseva (#27051) | 2013. május 06. 20:12 |
Kedves János! Nagyon jó! Meg sem döbbentett ez a kirohanása ennek az orángutánnak... Jól lejáratta saját magát! Mi sem bizonyítja jobban, mint ahogy a végén járt. Pórul. Tény, hogy aki ennyire nem tudja féken tartani az indulatát és ilyen ordenálé szavak hagyják el a száját, azzal nincs minden rendben... | |
| |