Emlékem Zelk Zoltánról
Dátum: 2014. november 29. 21:13Műfaj: EgyébCimkék: zsenge |  |
Életem kispadján ücsörögve megengedhetem magamnak, hogy emlékezzem olyan ismerőseimre, barátaimra, akik a magyar irodalom jeles személyiségei voltak. Nem célom a műveik elemzése, csupán kis színes mozaikok ezek – adalékok arcképükhöz.
A piros Parker
Az 1970-es év egyik téli estéjén történt.
A sárga fénnyel megvilágított pálya fagyott talaján lópaták csattognak. Amikor az állatok a kanyarban gyorsítanak, minden szem rájuk tapad.
Egy apró termetű ember megigézve nézi a lovakat. Szuggerálja őket. Nem is őket, csak egyet közülük. A kis sárga paripát s mögötte a kocsin a zöld mezes hajtót. Rocco az, a favorit. Nagy eséllyel indul. Legyőzhetetlen.
Nos, megvan a nyerő lova, a 11-es Rocco, már csak a két következő helyezetett kell kitalálnia. Összefirkált Turfján nézegeti az esélyeket, majd az agyonrágcsált, versírásban elkoptatott ceruzájával bekarikáz két lovat. Ezeket fogja megjátszani. Hármas befutóra. 11-5-4, és biztos, ami biztos, 11-4-5, hátha fordított sorrendben futnak be a lovak.
Hosszú, sárga ballonkabátját összegombolja, és határozottan elindul a pénztárak felé. A 214-es pénztár a megszokott vesztőhelye. Mert az ügető az egy vesztőhely. Tízen állhatnak előtte, de nem gond, van még öt perc a startig. Lassan halad a sor, a hangosbemondó már harsogja a „Fogatok a helyükre!” varázsigét. Még egy perc. Épphogy a kasszához ér.
– Mit tetszik kérni, Zoli bácsi?
– Gyorsan, Tamás, 11-5-4, 11-4-5!
– Húsz forint, Zoli bácsi.
Megkondul a gong. Start! Meg sem nézve zsebre gyűri a tiketteket, és indul a korláthoz.
Rocco, mint a szélvész száguld, sorra megelőzi a többi lovat. Már az első körben az élre áll. Megállíthatatlannak tűnik, ám egyszer csak a kocsi kereke kiesik. Nincs tovább. Semmivé foszlik a remény.
A verseny folytatódik, immár Rocco nélkül.
Befutási sorrend: 1- 4 – 5, osztalék az egy darab nyertes szelvényre 30 560 forint.
Zoli bácsi vet egy pillantást a tikettjeire, mielőtt összegyűrné és kidobná. Vastag szemüvegét dörgölve újra meg újra megnézi. Rossz tikettet kapott, vagy a pénztáros tévesztette el? Akárhogy nézi, az bizony 1- 4 – 5. Vigyorogva indul a kasszához.
– Tamás – szól a pénztároshoz –, rossz tikettet adtál! Én nem így kértem.
– Bocsánat, Zoli bácsi, sokan voltak, nyilván én tévedtem, de megtérítem az árát.
– Ezt nézd, fiam! Így lett jó. Hazamegyek, és veszek egy kazal virágot Erzsikének.
– Tessék egy verset is írni mellé!
Hazament, és a verset is megírta.
Zelk Zoltán: Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek:
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.
És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek. . .
A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszítve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem:
én már csak tégedet szeretlek.
A történet itt véget is érhetne, de nem...
Zoli bácsi, mint minden nagy lovis, hamar visszaforgatta a nyereményt. Sok-sok mázsa zabot szponzorált.
1971 tavaszára már csak emlék volt a hármas befutó.
Egy márciusi versenynap estéjén, talán az utolsó futam előtt Zoli bácsi leégve, kezében egy piros Parker tollal, szokott szélfútta sárga kabátjában a 214-es kasszához lépett.
– Tamás! Adsz ezért a tollért egy tikettet?
– Persze.
A toll gazdát cserélt, majd lovat is.
A Kossuth-díjas Parkerral mentem az irodalom érettségire. Hármas befutó lett.
A lesz szót két „sz”-szel írtam, és hármast kaptam rá.
Máig sem értem, hogy tudott ezzel a vacak Parkerral Zoli bácsi Kossuth-díjas lenni.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. ipszilon (#30267) | 2015. március 24. 13:00 |
Köszönöm Tamás! | |
| |
2. Pyrrhusz (#29980) | 2014. december 06. 23:26 |
Természetesen nem helyesírásilag értettem, hanem úgy, hogy nyilván nem "csak" egy kispados, cserejátékos vagy. Persze, mondjuk az Aranycsapat tartalék játékosa az egy rang, mint ahogy Zelk Zoltán és hasonló nagyságok mellett lenni, alkotni is.:-) Kiszáradt a szám, pedig leírtam, nem pedig elmondtam. | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#29976). |
|
3. Nem Tom (#29976) | 2014. december 06. 19:19 |
Sajnálatos módon,ha Vágási Feri csak cserejátékos, akkor a kispadon ücsörög. Angolul talán külön írják, mint pl. little pad. :) | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#29965). |
|
4. Pyrrhusz (#29965) | 2014. december 06. 10:20 |
Életed kispadján ücsörögve? Ez olyan Vágási Feris mondat. Helyesen: életem kis padján ücsörögve. Na ugye! Ó nagymester, titkok tudója, kérünk téged, emlékezzél még!:-) | |
| |
