Estimese
Dátum: 2014. január 31. 11:46Műfaj: VersCimkék: intelem, tanács, parainesis |  |
Estimese
Megláttam, váratlan,
mikor otthon, fáradtan
rád néztem, rám néztél,
még semmitől sem féltél.
Bölcsőd fölött mondtam volna bár,
akkor is késő lett volna már.
Nagyvilágnak apró virága,
most mesélek, ülj le az ágyra.
Rám veted a tükörszemed,
látom benne történeted,
a sötét minden rémeit,
meg nem esett emlékeid.
… nem, ezt így nem lehet.
Kibontok egy… narancslevet,
látom szomjas vagy, és unod.
Nehéz ez nekem, tudod?
Mert most erős vagy – még.
De van ez a „szükségszerűség”,
hogy a hősök halni születnek
- vedd ezt tünetnek.
A jó az rossz – ezt magyarázzam meg?!
Hidd el, hogy ezt mondják a bölcsek.
Szirmod tépve, szíved törve,
a remények elsöpörve,
Érthetetlen erők nyakörve
láncol oda mindörökre,
ahol fiatalkorú háború
dúl, és ott virágkoszorú
még nem jár neked sem,
és bárhogy igyekszem,
szebb nem lesz a pofon,
és nem tudok kacagni az osztályomon,
hanem fordítva, és tiltakozz
bár ordítva, vagy visszakozz,
vagy mondd, amit hallani akarnak
- nem nyugszanak, míg el nem kaparnak.
De az egész csak egy parádé…
Add meg a barbárnak, ami a barbáré,
légy halott! Légy zombi, vámpír,
öröm legyen ez a halálhír,
és taposva mások lelkiismeretébe,
magadat gyászolva öltözz feketébe,
és légy büszke, légy erős,
légy önmagad: legyél hős!
Ne nézz most rám ilyen bután,
nincs vége, csak levegő után
kapkodok, és a szememben sem könny
az a halvány csipkefüggöny.
Légy erős, ha jönnek, mert jönnek
Hádészek, Renfieldek, Valentinek,
óvakodj tőlük, egy sem barátod,
szirmod se rebbenjen, ha látod.
Ajkuk, hangjuk sima selyem,
múltjuk sötét sejtelem,
és mint a gyíkok, kígyók: szörnyek,
ha hagyod, megtépnek, letörnek.
Nem a szívedet, nem a lelkedet,
saját elmédet használják ellened.
Kiknek szép a szenvedő, hon a temető,
visznek mindent, mi rendíthető.
Éld túl! Menekülj, a kedvemért,
bújj el – de ne könyörögj az életedért.
Légy erős, légy erős, légy ember!
Tudom, hogy megérted egyszer.
És hogyha mindezt kiállod,
én esküszöm, neked adom a Világot,
amit szívedből utálsz majd,
és csak azért is keresed a bajt…
Menj és játssz, hadd sírjak egyedül,
míg a sarkon túl a jövőd hegedül,
és a végén mind átváltozunk ördöggé.
Miért nem maradhatsz gyerek örökké?
/2014.01.31./
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
