Gondolatok lázasan
Dátum: 2013. október 08. 16:06Műfaj: EgyébCimkék: egyéb |  |
Beugrom az orvoshoz, hogy életben tartson minden igyekezetem ellenére. A doki szerint nem ettől a baktériumtól fogok meghalni, találjak ki valami jobbat. - Jó, majd este meditálok kamillázás és cigi után.
Gondolatok lázasan
Visszaeső lettem. Láztól csillogó szemmel figyelem mások boldogságát. Úgy látszik, a rozsdás levelekkel együtt hullnak a férgesek...
Beugrom az orvoshoz, hogy életben tartson minden igyekezetem ellenére. A doki szerint nem ettől a baktériumtól fogok meghalni, találjak ki valami jobbat.
- Jó, majd este meditálok kamillázás és cigi után.
- Hol a kutya? - kérdi Szveta néni, a nyugdíjas szomszédom a liftben.
- Alszik - válaszolom tömören, mert nincs kedvem beszélgetni.
- Ő aztán tud élni! – mondja elismerően bólogatva.
Na jó, meghallgatom, ha már elszaladni nincs erőm. Azért költözött ide Leningrádból valaha, mert itt jobb élni, meséli. Aztán elballag fakult szövet kabátjában és lyukas kínai edzőcipőjében a Dagályba.
- Tud élni a mami! - gondolom, és begombolom bőrkabátomat búcsúzás közben. Dolgozni megyek...
Felhívott a barátnőm nap közben.
- Szoktalak olvasni. – mondja - Te mikor érsz rá írni?
- A villamoson.
- Jó neked, hogy ilyesmire is jut időd! Na szia, rohannom kell – hadarja még – megyünk wellness-elni a Balcsira.
Kaptam egy levelet, hogy most segíthetek az éhező gyerekeken egy kis pénzzel. Azon gondolkodom út közben hazafelé, hogy miért nem őket etetik az adómból, és kéregetnek kétszáz forintot stadion építésre...
Még beugrom a boltba kenyérért. Fásultan áll az önkiszolgáló pénztárában egy fiatal nő. Jól esne egy mosoly, így este hat után, de nem kapok. Fáj a lába, az egész napos ácsorgástól. Megértem. Nekem is fáj – az egész napos ücsörgéstől.
A kutyám és a férjem megörül, mikor végre megérkezem. Most már biztos, hogy kapnak vacsorát…
Párom azonnal mesélni kezdi a napját. A múltkor szóltam neki, hogy rengeteget beszél, ezért most már hadar is. Így kevesebb időt fordítunk kommunikációra, viszont sokkal nehezebb követnem a gondolatait.
- Te, hogy ezek a Kovácsék milyen jól élnek! A Józsi ma is egy karton sört vitt a hóna alatt.
Közben elővesz két Beck’s – et a hűtőből.
- Milyet? És mit jelent az, hogy megint?
- No Name – et. A múlt héten is vitte.
- Ja. Jól megy nekik. Adsz még egy Beck’s – et?
- Persze. Hoztam négyet, tegnap is megittuk.
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#28322) | 2013. október 14. 15:41 |
Köszi Macsek! Ha csak 1-2 ember ráérez a lényegre, már akkor is volt értelme megírnom! :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#28302). |
|
2. Macska (#28302) | 2013. október 09. 22:22 |
Kedves Ködmadár! Figyelemre méltó a meglátásod arról, hogy mennyire különbözőképpen értékelik az emberek egymás helyzetét és a sajátjukat. Ahány ember, annyi nézőpont, és nehéz megmondani melyik helyes. Csak az biztos, hogy mindenki megállhatna egy percre, hogy megvizsgálja a sorsát egy kicsit más szemmel is. Puszi! | |
| |
3. Ködmadár (#28292) | 2013. október 09. 10:18 |
Köszi Zseva! :-) Én érzek ízt. Egyet biztosan - a keserűt... :-( | |
Válasz Zseva hozzászólására (#28291). |
|
4. Zseva (#28291) | 2013. október 09. 09:00 |
Jobbulást..., bár nálam a betegség ott kezdődik, amikor már nem érzem az ízeket. A múltban volt ilyen. Igaz a doki valami mentolos inhalálós (belélegzős) gyógyszerrel kúrált, ami mindennek megváltoztatta az ízét. Ha akkor letettem volna a cigit végleg, most nem fájna annyira a fejem... | |
| |
