vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Hagyd csak!

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2012. szeptember 22. 22:53 Műfaj: VersCimkék: ha elindult, az nem biztos, hogy a bánat indította útjára

Nézlek, csendben, halk mosollyal,

Ábrázattal víg, komollyal.

Mert ilyet még sose láttam...

Alig hiszem - megtaláltam!

Arcod pírja olyan édes,

Kisleányos, vadregényes.

Szemed rám néz, huncut, csalfa -

Gondolatod látszik rajta.

Örülsz te is - mondd - kiáltva!,

Bele a tágas világba...

De csak hallgatsz, néma ajkad,

Pedig te is ezt akartad!

Tudom, érzem: nem tévedek,

S álomba már nem révedek...

Itt van, ő az...mért tagadnám,

Ezerszer is őt akarnám!

Kezed nyújtod... szemem zárul,

Lélek kútja nagyra tágul -

Harmatot húz gémeskútra,

Elindul a vándorútra...

Összegyűlve egy sarokba,

Kicsiny gyöngy egy kis marokba -

Szégyelleném, de nem tudom,

Hogy végig folyik arcomon.

" Nem szabad azt letörölni,

Nékem segít csak örülni!"

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Zseva   (#25642)	2012. szeptember 24. 11:49
Ez nagyon szép! :-)