Hétköznapi történetek (3)
Dátum: 2013. május 21. 16:11Műfaj: PrózaCimkék: munka a ház körül, kikapcsolódás, kert |  |
Nálam a korán reggel négy-öt órakor kezdődik. Nyolc óra magasságában, már elalélok szinte, és akkor már nincs bennem az a tettvágy. Mert a meleg engem is kiborít. Ha sikerül megvalósítanom, amit elterveztem, hogy elindulok korán reggel, az az igazi...
Kint a hűs diófa árnyékában ismét magamra találok. Sokáig képes vagyok csak ülni egymagamban a padon és merengőn nézni a távolba. Mindig egy irányba. Mintha várnék valakit, pedig tudom nem jön senki. Erőt gyűjtök a kikapcsolódáshoz, amely olcsó és egyben szórakoztató és dolgozni is kéne valamit.
Nagy nehezen rászánom magam az aktív cselekvésre. Értelme van a dolognak, mert megfigyeltem, utána sokkal jobb lesz a közérzetem, ha valami hasznosat is tettem. A fizikai munka mindig jót tesz. Kis időre csak arra koncentrálok. Elfelejtve közben mindent. Lehet jól és jobban is csinálni a dolgom. Én az utóbbira törekszem, de egyre kevesebb energiám van, ezért elaprózom kissé, gyakoribb pihenőkkel.
Terv az mindig születik előtte, hogy mikor mit fogok a kezembe. Üresen neki se lódulok. Most éppen egy sarlót ragadok fel. Le kell vágnom a magasra nőtt füvet. Szinte ki sem látszik alóla a puszpáng, pedig tudom, hogy ott van. Az eső a gazt is meghajtotta. Alig férek hozzá. Régen volt már a talajtakaró, kúszó növény telepítése. Megérett az átültetésre, de majd csak az ősszel. Akkor kiszedem gyökerestől a futó növényeim és tiszta, gazmentes helyre fogom visszaültetni. Ezt fogom tenni. Nem kis meló, de eddig még mindig sikerült véghezvinnem, amit elterveztem.
Az egyik munka hozza a következőt. Mivel ez a rész a virágoskertemet szegélyezi, itt nem hagyhatom abba. Az előző napokban már összekötöttem lazán a levirágzott bazsa-, baba- és pünkösdi rózsáimat, jobban hozzáférjek a fűnyíróval, ami villanyos, hosszú kábellel, ami mindig összegubancolódik. Nagyon nem szeretem ezt a műveletet. Ez a kis munka után is letottyanok a padra, egy darabig elnézegetem a kitakarított részt. Tetszik, amit látok, de folyik rólam a víz és muszáj felfrissítenem magam az esővízzel, ami mint tudjuk szépít. De most már csak rövid ideig mélázok. Már hajt a tenni akarásom. Csak szeressem még egy kis ideig és persze bírjam fizikailag, akkor nem lesz hiba. De ott még nem tartok.
A sok haszontalanság eltakarítása után az eredményt látva meghozza a kedvem... Már harmadszor szedem a cukorborsót idén, de már ez a vége. Gyökerestől húzom ki és telepszem egy kis sámedlira, éppen oda, ahol felhalmoztam. Minek annyit cipekedni. Ezt a munkát mindig szerettem, mint ahogy a bátyám is. Rá emlékeztet és a régi szép időkre, amikor még annyi volt a borsóm, hogy szinte nem győztem perkálni. Már ez a kevés is soknak tűnik, akkor még anyu is besegített.
Ahogy az idő halad, úgy igyekszem az erőmhöz mérten mindig egy kicsivel csökkenteni a veteményest, növelni a haszontalan gyepet, ami kevesebb, de nem lebecsülendő munkát jelent a későbbiekben számomra. Szép az év minden szakában, különösképpen nyár derekán, de haszontalan. A gyümölcsfák körül, alatt és onnan tovább körbeölelve a veteményest, virágokkal szegélyezve kis bekötőutakat alakítottam ki. Elnézegetném, de ott még nem tartok, mert a munkát csak abbahagyni lehet. Befejezni szinte soha...
Folyt.köv.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
